Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz" hatása egyes kijelentései pedig éles ellenreakciókat váltottak ki. Egyiptomi vendéglátói lebeszélték a Gázai övezet meglátogatásáról, és arról is, hogy a Tahrír téren szóljon az emberekhez. A török miniszterelnök Kairóban több beszédet is mondott. Az Arab Liga külügyminiszterei előtt tartott felszólalásában a palesztin ügy megkérdőjelezhetetlen és első számú képviselőjeként pozícionálta magát. Ugyanakkor, Egyiptom helyzetére utalva, felhívta a figyelmet arra, hogy „a szekuláris országok esetében nem szükségszerű, hogy ne legyenek vallásosak, de az sokkal inkább, hogy olyan országok, amelyek minden vallást tiszteletben tartanak, és mindenki számára lehetővé teszik a szabad vallásgyakorlást".89 Erdogan szavai vegyes reakciókat váltottak ki az egyiptomi Muszlim Testvériség vezetéséből. Iszám al-Arián, a Testvérek fő politikai szervezetének, a Szabadság és Igazságosság Pártnak az alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Erdogan, illetve Törökország egymaga aligha vezethet egy régiót. A török modell követése kapcsán még erőteljesebben fogalmazott, visszautasítva az egyiptomi belügyekbe történő bármiféle beavatkozást. „Egyáltalán nincs joga [ti. Erdogannak - R. Zs.], hogy megpróbáljon ránk erőltetni bármiféle politikai rendszert." Hangsúlyozta, hogy a demokrácia az Erdogan által említett szekularizmus nélkül is alkalmazható, s az egyiptomiak nem kívánnak egy, a törökországihoz hasonló szekuláris rendszert bevezetni, bármennyire is nagyra becsülik a törökök elért eredményeit. Több tényezőnek a Törökország szempontjából kedvező alakulása segítette elő az ország közel-keleti pozíciójának jelentős megerősödését. Ankara a kezdetektől támogatásáról biztosította az arab tavasz felkelőit, s erős, demokratikus és „enyhén iszlám" rendszere90 több ország számára is követendő modellként szolgálhat. A riválisként szóba kerülhető nem arab országok közül az Iránnal kapcsolatos arab fenntartásokról az előzőekben részletesen szóltunk, Izrael pedig erőteljes defenzívába szorult. Ami az arab államokat illeti, az egyiptomi átmenetiség miatt egyedül Szaúd-Arábia jöhet szóba mint helyi vezető, azonban Törökország pozíciói erősebbnek tűnnek. Ugyancsak a török pozícióerősödés irányába hatott az USA érzékelhetően gyengülő közel-keleti befolyása is. Mind a regionális, mind a globális folyamatok kedvező alakulása hozzájárult ahhoz, hogy a török politikai vezetés a gyakorlatban is megvalósíthassa az egyes török teoretikusok által már jó ideje tényként hangoztatott célt: „Törökország az arab világ természetes vezetője".91 Jegyzetek 1 Űzi Rabi: „The Sunni-Shi'i - Arab-Persian Divide: a »New Middle East« in the Making?". Seminario Rabinico Latinoamericano, http://www.seminariorabinico.org.ar/nuevoSite/archivos/Rabi- TheChangingMiddleEast062008.pdf , 2008. június. 2012. tavasz 65
