Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 3. szám - FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS - Faragó Tibor: A fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi együttműködés négy évtizede
Faragó Tibor A fejlődők többsége és néhány fejlett ország (mindenekelőtt az USA) sokáig nyíltan ellenzett bármilyen, valóban újszerű intézményi megközelítést, beleértve azt, hogy legalább a környezeti ügyekben előre lehessen lépni az ENSZ Környezeti Programjának erősebb mandátummal rendelkező ENSZ szakosított szervezetté - ENSZ Környezeti Szervezetté - való átalakításával. Ez utóbbit évek óta szorgalmazták az EU-tagállamok és más fejlett államok (pl. Kanada, Norvégia, Svájc). A fenntartható fejlődés intézményi koordinációjára vonatkozóan ugyan mindenki elégedetlen volt a két évtizeddel korábban létrehozott ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottsága munkájával, de a többség nem értett egyet azzal, hogy az ENSZ-hierarchiában egy jóval magasabb rangú és szélesebb mandátumé intézményi megoldás szülessen. Minderről külön konzultatív találkozót is szerveztek még 2011 júliusában. Az ott elfogadott nyilatkozatban („Solo Messages") új elemnek látszott annak felvetése, hogy a meglevő ENSZ-bizottságot egy Fenntartható Fejlődési Tanácsnak kellene felváltania, amelyik jobban képviselhetné a fenntartható fejlődés ENSZ-szintű integrálását. E felvetés érthető volt a Fenntartható Fejlődési Bizottság addigi, korlátozott hatékonyságú tevékenysége tükrében, de nehezen volt értelmezhető a Bizottság folyamatban lévő, többéves munkaprogramja miatt, valamint az új tanácsnak adandó mandátum részleteinek kibontása nélkül. Hiszen önmagában a „tanácsi" rangra emelés nem oldaná meg az intézményi, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi kormányzási problémákat. Továbbá rendkívül nehéz feladatnak látszott az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) és egy vele esetleg párhuzamosan működő Fenntartható Fejlődési Tanács munkamegosztásának tisztázása. E vita 2012 júniusában azzal a kompromisszummal zárult, hogy a fenntartható fejlődés jobb intézményi koordinálása érdekében létre kell hozni a meglevő ENSZ-bizottságot felváltó (kormányközi) Magas Szintű Politikai Fórumot, a környezeti dimenzió esetében pedig meg kell erősíteni az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). Tehát nem alakult ki konszenzus sem a korábban említett Fenntartható Fejlődési Tanácsról, sem az ENSZ Környezeti Szervezetéről. A fórum kapcsán csak a legáltalánosabb funkcióit rögzítették, azzal hogy majd az ENSZ Közgyűlés égisze alatt kell kidolgozni a részleteket, és a fórum első találkozóját a 2013/2014-es ENSZ-ülésszak elején kell megtartani. Hasonlóképpen, a záródokumentum keretében rögzítették, hogy általában véve mit jelentsen az ENSZ Környezeti Programjának megerősítése, de az ENSZ Közgyűlésre bízták, hogy ennek alapján fogadjon majd el egy határozatot. Azaz mindkét esetben gyakorlatilag elnapolták a konkrétumokra vonatkozó megállapodást.25 (Az egyedüli lényeges előrelépést talán csak annak kimondása jelentette, hogy az UNEP-nek feladatai ellátásához megnövelt költségvetési hozzájárulásokra van szüksége.) 198 Külügyi Szemle
