Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)

2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére

Az „arab tavasz” hatása komoly gazdasági érdekek fűzték és fűzik a felkelők által támadott politikai rendsze­rekhez, legyen szó Kaddáfi Líbiájáról, Aszad Szíriájáról vagy éppen az iráni rendszer­ről. Az orosz külpolitika az elmúlt másfél évben minden tőle telhetőt megtett a nyugati befolyás növekedésének megakadályozása, illetve saját érdekeinek érvényesítése érde­kében. A Líbiában történtek jól demonstrálják az orosz külpolitika ingadozását, ellentmon­dásosságát: először ellenezte a szankciókat, majd elfogadta; hasonlóképpen viszonyult a repüléstilalmi zóna bevezetéséhez; közvetítést vállalt a felkelők és a politikai vezetés között, ugyanakkor felszólította Kaddáfit a hatalom átadására, stb. A háttérben Putyin és Medvegyev - esetenként markáns - véleménykülönbsége húzódik meg. Továbbá az a tény, hogy Moszkva megpróbált egyensúlyt tartani a Kaddáfi rendszerével szembe­ni egységes arab fellépés és saját gazdasági érdekei között: közvetítőként igyekezett demonstrálni saját közel-keleti szerepének fontosságát, s azért is próbált „semleges" maradni a kormányerők és a felkelők között, hogy bármelyik kerekedik is majd felül, megőrizhesse líbiai gazdasági pozícióit. Oroszországnak ugyanis komoly gazdasági érdekei forogtak kockán. 2 milliárd dol­lár értékű fegyverszállítási szerződést írt alá Líbiával, s további 1,8 milliárd dollár ér­tékűről folytak tárgyalások. Putyin 2008-as líbiai látogatása során a két ország egy sor szerződést kötött az orosz cégeknek a líbiai ipar fejlesztésében való részvételéről.21 Ez is indokolta, hogy az orosz külügyminisztérium először elutasította a tervezett szankció­kat. Medvegyev azonban végül melléjük állt. Hasonlóképpen bírálta felül Medvegyev Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek a felkelőket támogató katonai beavatkozást „elfogadhatatlannak" minősítő nyilatkozatát, s Oroszország végül is tartózkodott az ENSZ BT 1973. számú határozatának megszavazásakor, ezzel lehetővé téve a katonai akciót.22 Oroszország erős kritikával illeti az USA - egyáltalán: a Nyugat - elmúlt években követett közel-keleti politikáját, jól látva annak szinte teljes kudarcát. Ezért is viszonyul erős fenntartásokkal bármiféle újabb beavatkozáshoz. Líbia esetében végül Oroszor­szág nem vétózta meg az ENSZ BT határozatát, később azonban annál hevesebben bí­rálta a Nyugat konkrét lépéseit, amelyek orosz megítélés szerint messze túllépték az ENSZ-felhatalmazás szabta kereteket. Szíria esete sokkal összetettebb. Líbia geostratégiai szempontból periferikus ország, Szíria viszont központi; ráadásul Moszkva legfontosabb szövetségese a térségben, az orosz fegyverek egyik fő felvevőpiaca. Oroszország kategorikusan ellenez - és konzek­vensen megvétóz - bármiféle, a szíriai rendszert elítélő ENSZ-határozatot. 2012. tavasz 51

Next

/
Thumbnails
Contents