Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Maróth Miklós: Az "arab tavasz"
Az „arab tavasz fogalma alá sorolható esemény az, amikor egy rendőrnő megpofoz egy egyetemi végzettségű fiatalembert. Ez az a morális korrupció, amely tűrhetetlen: egy törvény ellen nem vétő, pusztán a megélhetéséért küzdő diplomás embert kényére-kedvére inzultál- hat és megalázhat valaki, aki a politikai hatalmat képviseli. Ez az a morális bizonytalanság, jogfosztottság, amely az iszlám szellemével nem egyeztethető össze. Ezt az általános helyzetet egészíthették ki bizonyos országokban az ottani sajátos körülmények. Ismeretes Jemen történelméből, hogy a huszadik század második felében az ország területén még számos független emirátus, imamátus és szultanátus működött, ezek egységéből jött létre az a jemeni köztársaság, amely aztán hosszú időre két részre oszlott. A két rész nem olyan régen ismét egyesült, de részben az egységesülés tudata még nem szilárdult meg az új állam különböző törzsekhez tartozó, vagy éppen különböző nyelveket beszélő polgáraiban (Hadramaut tartományban a beszélt nyelv a hajdanvolt dél-arab egy modern változata, a mehri), részben az összetartozás érzését tovább gyöngítette a vallási különbség az ország egyes területeit lakó síiták és a többségi szunniták között. Azaz a helyzet hasonló volt a líbiaihoz: a korrupt központi kormánnyal szemben előtérbe került a még mindenki emlékezetében élő függetlenség iránti nosztalgia. Nem téveszthetjük azonban szem elől azt sem, hogy az egykori kis államok határai nagyjából a törzsi területek határait is jelentették. Ezt a bonyolult helyzetet bonyolította tovább az országban már régebben kezdődött, vallási alapon folyó polgárháború is. Azaz mind a naszab, mind a din szempontjából feszültségek jellemezték (és jellemzik mindmáig) az országot. Hasonló problémák adódtak az egyébként anyagilag nem szűkölködő Bahrein- ban is, ahol a vezető réteg szunnita, a lakosság túlnyomó többsége ezzel szemben síita. A belső küzdelmeket ez a vallási különbség (din) motiválta, természetesen fölébresztve a helyi nagyhatalmi érdekeket is. A síita lakosság támogatást kapott az ugyancsak síita Irántól, a szunnita vezetés pedig hathatós katonai támogatást is kapott az ugyancsak szunnita Szaúd-Arábiától. Azaz a belső feszültség, átlépve az országhatárt, belekerült egy nemzetközi erőtérbe. Röviden meg kell tehát állapítanunk, hogy a felszínen ugyan az arab vezető politikai réteg korrupt volta jelenik meg okként ebben az eseménysorozatban, de az események mögött gyakran megtalálható a nemzetközi politikának a befolyása is. Az összes eset közül a legbonyolultabb az, amelyet Szíriában figyelhetünk meg. Itt ugyanis sokkal távolabbiak a nemzetközi összefüggések, amelyek alaposan módosítják konfliktus jellegét ahhoz képest, amilyen akkor lenne, ha csak az iszlámon, vagy netalán éppen csak az országon belüli tényezők játszanának szerepet. Tudni kell ugyanis, hogy a szíriai alavita kormányzat síita hátterű, és talán ez is magyarázza azt, hogy a kormány hagyományosan jó kapcsolatokat ápol Iránnal. Ugyanakkor, a térség eseményeit megfigyelve láthatjuk, hogy lassanként kirajzolódik egy 2012. tavasz 15
