Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Gazdik Gyula: Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban
Gazdik Gyula A prioritások között fontosnak tartották az arab világban végbemenő demokratizálás, továbbá egy független palesztin állam létrejöttének támogatását. A program az Izraellel való normál államközi kapcsolatok folytatása előfeltételeként az 1967-ben megszállt arab területek kiürítését, a dimonai nukleáris létesítmény bezárását jelölte meg.30 Ugyancsak a DA-ból vált ki a mérsékelt iszlamista Új Közép (Vaszat) Párt, mely végül egyik koalícióhoz sem csatlakozott. A csoportosulást még az 1990-es évek derekán, az MT-ből kivált aktivisták hozták létre, működési engedélyt azonban a mubáraki korszakban nem kaptak. Az ő felfogásuk az iszlám liberális gondolati iskoláiból indul ki. Pártjukat úgy határozták meg, hogy az „civil párt, iszlám kötődéssel". Szerintük a szegénység leküzdésének útja a közszolgáltatások jelentősebb szubvencionálásán, megfelelő fejlesztéspolitikán s más lépéseken - így a minimálbér megállapításán - keresztül vezet. A többi iszlamista párthoz hasonlóan, ők is fokozottabban támaszkodtak volna a szegényadóra, a jótékonysági intézményekre. A párt a piacgazdaság és az állami szerepvállalás kombinációját javasolta. Mindenkire kiterjedő egészségbiztosítást és átfogó oktatási reformot követeltek. Ők is támogatták a palesztin államiságot s a menekültek visszatérési jogát. A külpolitikai prioritások között náluk is megjelent a Nílus-medence országaival való együttműködés erősítése.31 Választások, politikai kihatások A 2011. november 28-án kezdődött, másfél hónapon át tartó alsóházi választásokon körülbelül ötvenmillió szavazásra jogosult, 18 év feletti állampolgár vehetett részt. A voksolásra három fázisban, kilenc-kilenc kormányzóságban került sor. Egy forduló során előbb a pártlistákra szavaztak, majd egy héttel később az egyéni választókerületekben indult jelöltekre. Ezt mindkét esetben két nap alatt - november 28/29-én és december 5/6-án, december 14/15-én és 21/22-én, illetve 2012. január 3/4-én és 11/12-én - bonyolították le. Az összességében ötvennégy százalékos részvétellel lezajlott szavazás a következő oldalon látható eredményekkel végződött. Az alsóházi választások előrehaladtával a figyelem mind gyakrabban irányult a politikai rendszerben bekövetkező változásokra. Az MT legfelső vezetője, Mohamed Badie még a választási ciklus elején megerősítette, hogy egy félelnöki megoldást preferálnak. Azt is hozzátette, hogy az elnökválasztáson saját jelöltet nem indítanak, egyben tagadta, hogy az MT és a SCAF között titkos megállapodás létezne.33 Ezzel szemben, a választások után a New York Times tudósítója, David D. Kirkpatrick már arról írt, hogy a katonák és az MT között nagy vonalakban létrejött a megállapodás a politikai „hogyan tovább" kérdésében. E szerint egy „elnöki-parlamenti", vagyis félelnöki kormányzás jön létre, a jogrendszer nem lesz markánsabban iszlám jellegű, mint korábban, a vallás- és szólásszabadság is biztosítva lesz. Az írás felfedte, hogy egy olyan kompromisszumon 158 Külügyi Szemle
