Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Gazdik Gyula: Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban
Egyiptomi belpolitikai átalakulás Maguk az alkotmányjogi változások két lépcsőben történtek, s először az 1971-es alaptörvénynek az ellenzéki politikai erők által leginkább kritizált rendelkezéseinek módosítására került sor. A népszavazással 2011. március 19-én jóváhagyott csomag kilenc pontot érintett. Ezek közül is a legfontosabb a 77. cikkely megváltoztatása volt, ami a köztársasági elnök hivatali idejét hatról négy évre csökkentette, s az addigi korlátlan számú újraválasztás helyett csak a ciklus egyszeri megismétlését tette lehetővé. Sokak kívánságának tettek eleget a 179. cikkely eltörlésével, amely addig a köztársasági elnököt felhatalmazta arra, hogy terrorista cselekedet elkövetésével vádolt polgári személyek ügyét akár katonai bíróság elé is utalja. Az alkotmányozás szempontjából jelentős volt a 189. cikkely kiegészítése, amely többek között előírta, hogy a megalakuló parlament a működése megkezdését követő hat hónapon belül alkotmányozó gyűlést nevezzen ki az új alaptörvény kidolgozására.6 Az alkotmánymódosítási tervezet a népszavazáson közel nyolcvan százalékos támogatást kapott.7 Az elfogadott változtatások az átmeneti időszak legális kereteihez elégtelenek voltak. Ha így maradt volna, akkor a módosítások elfogadása után reaktiválni kellett volna a február 13-án felfüggesztett alkotmányt. Ebben az esetben a SCAF is befejezhette volna a politikai működését, mivel egy ilyen testület közjogi funkcionálására az 1971-es alaptörvény nem adott lehetőséget. A katonák a népszavazás után is azt mondták, hogy a korábbi alkotmány a módosítások ellenére sem érvényes, ami zavart keltett. Az egész procedúra egyetlen célt szolgált: megakadályozta, hogy a választások előtt az új alaptörvény kidolgozása napirendre kerüljön. A csomagban szereplő 189. cikkely módosításának elfogadása el is döntötte a sorrendet. Ebben a kérdésben a hadsereg és az MT közös hullámhosszon volt. A voksolás mindenesetre jól érzékeltette, hogy a társadalmon belül kisebbségben vannak azok az erők, amelyek a korábbi, centralizált rendszer gyors lebontását, a demokratizálás átfogóbb térnyerését szorgalmazzák. Ezek közé tartoztak a jobb módú családok, az iszlamisták megerősödésétől tartó keresztények, a megmozdulásokban jelentős szerepet vállaló fiatalok szerveződései és a liberális politikai erők egy része. A módosítással egyetértő többség a struktúra részleges átalakítását, a „mielőbbi konszolidációt" támogatta. Ide tartozott többek között a legszervezettebb ellenzéki erőt alkotó MT is, amelynek a parlamenti választások mielőbbi megtartása volt az érdeke. A SCAF szerepének erősítése, távlati érdekeinek megalapozása, az MT irányába tett politikai gesztusok egyaránt jelen voltak az átmeneti időszak politikai viszonyainak legális keretet adó, március 23-án közreadott „alkotmányos deklarációban". A társadalmi nyilvánosság kizárásával összeállított, hatvanhárom cikkelyből álló dokumentum számos rendelkezést szó szerint átvett az 1971-es alkotmányból. Megtalálhatóak voltak benne a népszavazáson módosított rendelkezések, sőt az is kiderült, hogy a SCAF a felfüggesztett alaptörvény több más pontját is megváltoztatta. Az „ideiglenes alkotmány" 2. cikkelye - az 1971-es dokumentumhoz hasonlóan - az iszlámot államvallásnak, ám 2012. tavasz 147
