Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Ladányi Éva - N. Rózsa Erzsébet: Magyarország és az "arab tavasz"
Magyarország és az „arab tavasz Másrészt az arab tavasz egy olyan időszakban kezdődött, amikor az Orbán-kormány a globális nyitás jegyében tervezett: az arab országokkal való kapcsolatok élénkítését éppen Líbiában és Egyiptomban kezdte meg.28 (2005-2006-ban az Észak-Afrikába irányuló magyar export megközelítette a 400 millió dollárt, majd kisebb visszaesés után, 2011-ben ismét megközelítette ezt az értéket: 385 millió dollár körül mozgott. Ebből Líbia messze a legalacsonyabb összeggel, mindössze 3,2 millió dollárral szerepelt.)29 Az uniós elnökség és Magyarország euroatlanti elkötelezettsége szempontjából a líbiai események jelentették a legnagyobb próbatételt, és ez volt az arab tavasz egyetlen helyszíne, ahol közvetlen magyar tevékenységre sor került. Ráadásul 2011 nem az első olyan alkalom volt, amikor Magyarországnak valamely nemzetközileg kiemelt pozícióban kellett véleményt nyilvánítania Líbiával kapcsolatban egy olyan helyzetben, amikor a nemzetközi közösség az arab országgal szemben határozatot hozott. 1992— 1993-ban hazánk éppen az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja volt, amikor a 731 (1992), 748 (1992) és 883 (1993) számú határozatokat hozták Líbiával szemben a Lockerbie-ügy miatt. 2011-ben pedig Magyarország ismét az ENSZ BT-tagságért lobbizott. így a magyar álláspontot a múltbeli és jelenlegi nemzeti érdekek és a nemzetközi kötelezettségek is árnyalták. Magyarországot és Líbiát 1958 óta kereskedelmi szálak kötik össze, de a diplomáciai kapcsolatok felvételére csak 1967-ben került sor, amikor Magyarország egyiptomi nagykövetét Líbiába is akkreditálták. A magyar nagykövetséget 1971-ben nyitották meg Tri- poliban,30 míg a Líbiai Népi Iroda 1976-ban kezdte meg működését Budapesten.31 1974 és 1984 között a Líbiába irányuló magyar export évente 18-20 milliárd forintot tett ki, ami a rendszerváltás után évi 4-5 milliárd forintra esett vissza.32 A magyar külpolitika számára azonban a líbiai válság elsősorban az uniós feladatokban jelentkezett. A kormány minden nemzetközi és uniós előírást és határozatot betartott Líbiával kapcsolatban - támogatta a repülési tilalmi övezet kialakítását és a civil lakosság védelmét, a NATO-tagállamok rendelkezésére bocsátotta Magyarország légterét és a pápai repülőteret -, de az ország nem vett részt a NATO katonai műveleteiben.33 Martonyi János külügyminiszter hangsúlyozta, hogy „nem akarjuk megváltoztatni Líbia politikai rendszerét ... a katonai művelet csakis a civil lakosság védelmét szolgálhatja".34 Mind Orbán Viktor miniszterelnök, mind a külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarország nem vesz részt a hadműveletben,35 de kész orvosi segítséget nyújtani.36 Indoklásként hazánk elégtelen katonai képességeire utaltak, de egyes elemzők véleménye szerint a döntésben közrejátszott az is, hogy a NATO-nak azok a közép-európai tagállamai, amelyek részt vettek az iraki és az afganisztáni műveletekben és/vagy újjáépítésben, és amelyek a közvélemény tiltakozására számíthattak, általában vonakodtak a részvételtől.37 Ezek az államok úgy vélték, hogy „Európát semmi sem veheti rá arra, hogy az arab országokkal háborúzzon", és „el kell kerülni az olyan katonai műveleteket, melyek az arab nemzetek bizalmának elvesztését okozhatják".38 2012. tavasz 137
