Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
A mérsékelt iszlamista mozgalmak Tunézia: Rásid Ghanmísi hazatérése A tunéziai példa számos tekintetben hasonlít, de sok ponton különbözik is az egyiptomi iszlamizmustól. Tunéziában az iszlamizmus a közel-keleti események hatására, az 1970-es években vált népszerűvé, akárcsak Egyiptomban. A hivatalosan 1981-ben alapított Iszlám Tendencia Mozgalma (Harakat al-lttidzsáh al-Iszlámijja) elsősorban az egyiptomi Muszlim Testvériség kutbista irányvonalából táplálkozott. A Rásid Ghannúsi és Abdel Fattáh Múrú vezetése alatt álló mozgalom élesen szembefordult a Habíb Burgiba nevével fémjelzett rezsimmel, és időnként erőszakos ellenállást is hirdetett, egy tunéziai iszlám állam létrehozása érdekében. Az 1980-as években azonban - miként Egyiptomban is - azt láthattuk, hogy az iszlamisták fokozatosan mérsékeltebbekké váltak, ami a politikai folyamatokban való nagyobb szerepvállalás igényének megfogalmazását is magával vonta. Az 1981-ben kezdődött részleges politikai nyitás azonban nem tette lehetővé, hogy az iszlamisták politikai pártját legalizálják. Az Iszlám Tendencia Mozgalma - hasonlóan az egyiptomi Muszlim Testvériséghez - csak a civil társadalomban működhetett, politikai tevékenységet azonban nem folytathatott. Burgiba 1981- ben bebörtönözte a mozgalom főbb vezetőit, így többek között Rásid Ghannúsit is. A kormányzati körök vádjai szerint az Iszlám Tendencia Mozgalma szervezte az 1984-es kenyérlázadást, amely a Burgiba-rezsimmel szembeni elégedetlenség addigi legjelentősebb megnyilvánulása volt. 1987-ben Ghannúsit élete végéig tartó kényszer- munkára ítélték. Az 1987-es esztendő politikai válságot hozott a tunéziai belpolitikában, amelynek előidézője Habíb Burgiba volt. Zín al-Abidín Ben Ali lehetőséget látott a Ghannúsi-féle mérsékelt iszlamistákkal való együttműködésre, és modus vivendit alakított ki velük. Mindez lehetővé tette, hogy egészségügyi okokra hivatkozva félreállítsa Burgibát, és átvegye a hatalmat.52 Az 1987-es belpolitikai fordulatban tehát az iszlamisták közrejátszottak - annak ellenére, hogy maga Ben Ali már korábban is kifejezetten antiiszlamista volt. Az 1988- as nemzeti megbékélés keretében az elítélt iszlamistákat Ben Ali szabadon engedte, ugyanakkor nem engedélyezte az Iszlám Tendencia Mozgalmának pártalapítási kísérleteit. Ghannúsi ugyanis 1989-ben al-Nahda néven szerette volna regisztráltatni pártját és indulni a választáson. A pártalapítás sikertelensége ellenére a szervezet tagjai független jelöltként elindulhattak a választásokon, és a parlamenti helyek kb. 15 százalékát meg is szerezték. 1991-1992-ben azonban fordulat következett be, ugyanis - részben az algériai választások megismétlődésétől való félelem miatt - a rezsim szembefordult az iszlamistákkal. Ben Ali azzal vádolta az al-Nahda tagjait, hogy fegyveresen akarták megdönteni a hatalmát. 1991-ben valóban számos fegyveres incidensre került sor az al-Nahda tagjai és a hatóságok között. A következő évben Ben Ali több száz iszlamistát állított bíróság elé, Rásid Ghannúsit pedig, aki közben Londonba emigrált, távollétében halálra ítélték. A tunéziai iszlamisták számára tehát - az egyiptomi 2012. tavasz 119
