Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
Csicsmann László Az 1980-as évektől kezdve egyre több iszlamista mozgalom mondott le az erőszakról, és fordult a politikai részvétel felé. Mindez együtt járt azzal, hogy esetenként elfogadják a meglévő nem demokratikus játékszabályokat, és a választásokon való részvétellel próbálják elérni politikai céljaikat. Az iszlamista szervezetek többsége - habár rendelkezik határon túlnyúló kapcsolatokkal -elsődlegesen nemzeti síkon folytatja tevékenységét. Olivier Roy a könyvében ezt a folyamatot posztiszlamizmusként írja le, utalván arra, hogy: „az iszlamista mozgalmak főárama az 1990-es években nem volt képes a Kommunista Internacionáléhoz (Komintern) hasonló »nemzetközi iszlám« létrehozására".17 Az iszlamista mozgalmak egyik kiváló szakértője, az iráni származású Asef Bayat szerint a posztiszlamizmus egyszerre állapot és normatív folyamat, melynek egyik legfőbb célja, hogy egy olyan, az iszlámon alapuló politikai és gazdasági rendszert alakítson ki, amely összeegyeztethető a modernitás értékeivel (pl. szabadság, emberi jogok). A posztiszlamizmus azonban nem jelenti a (klasszikus) iszlamizmus végét, amely helyenként továbbra is a fegyveres erőszak alkalmazását tartja az egyik legitim eszköznek.18 Jelen tanulmányban azonban csak a mérsékelt, a politikai játékszabályokat elfogadó és az erőszakot elutasító szervezetekről ejtünk szót. A mérsékelt iszlamista szervezetek - a dzsihadista mozgalmakkal szemben - felismerték, hogy a fegyveres erő alkalmazása sem vezet feltétlenül az autokratikus berendezkedés megdöntéséhez, illetve egy iszlám állam létrejöttéhez. Ideológiai szinten megkísérlik a demokrácia értékét elfogadni, és amennyiben lehetséges, a választásokon részt venni. Természetesen ez a két folyamat nem visszafordíthatatlan, hiszen számtalan példát találunk arra, hogy egy korábban radikális iszlamista szervezet politikai integrációjának kudarca a csoport újraradikalizálódásához vezetett. Ennek tipikus esete a Hamász, amely annak ellenére, hogy megnyerte a 2006-os palesztin választást, néhány hónappal később ismételten a fegyveres erő alkalmazását támogatta.19 Ehelyütt érdemes arra az általános trendre utalnunk, amely szerint a mérsékelt iszlamista szervezetek belülről rendkívül megosztottak. Általánosságban elmondható, hogy valamennyin belül működik egy mérsékeltebb szárny, amelynek - főként a fiatalabb korosztályhoz tartozó képviselői - már az internet világában szocializálódtak, és a jelenkor kihívásainak megfelelően, az iszlám politikai szerepét rugalmasabban értelmezve, a sáriéra épülő iszlám állam megteremtését nem tartják kivitelezhetőnek. Az ifjabb generáció szerint a politikai célok megvalósításához az iszlám inkább egy rugalmas keretet, identitást biztosít. Az idősebb generáció ezzel szemben jóval konzervatívabb, aminek az egyik oka az, hogy gyakran éveket börtönben töltve megtapasztalták az autoritárius berendezkedés hátrányait. A konzervatívabb szárny inkább a társadalom iszlamizálását tűzi ki célként, és kevésbé foglalkozik a politikai rendszer iszlamista átalakításával. Valamennyi mérsékelt iszlamista szervezet élén jelenleg konzervatívabb, idősebb vezetők állnak, akiket éles kritikával illetnek a fiatalabb generáció tagjai. A generációs különbségek általában a szervezet múltjával 106 Külügyi Szemle
