Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az „arab tavaszt" követő politikai átmenetben Csicsmann László A 2010 decemberében - a tunéziai Muhammed Búazízi szimbolikus önégetésével - kezdődő, a média és a szakértők által „arab tavaszként" aposztrofált felkeléshullám olyan, több évtizede hatalmon lévő diktátorokat mozdított el, mint az egyiptomi Hoszni Mubárak, a líbiai Moammer al-Kaddáfi vagy a tunéziai Zín al-Abidín Ben Ali.1 A Közel-Kelet-szakértők többsége - beleértve a jelen sorok szerzőjét is - 2011 januárjáig a térség politikai rendszereinek autoritárius stabilitását hangoztatta.2 E rezsimek kivételesen hosszú időtartamát - többek között - a fegyveres erők szerepével,3 a fejletlen politikai intézményekkel (pl. pártrendszer),4 a rezsim gazdasági beágyazottságával,5 az arab társadalmak neopatriarchális struktúrájával6 és esetenként az iszlám vallás jellegzetességeivel magyarázták.7 Az Európán kívüli államok politikai berendezkedését a komparatív politológia eszközével összehasonlító elemzések a közel-keleti politikai rendszereket a nem demokratikus rezsimek egy sajátos alcsoportjába sorolják. Az arab világon belül a politikai liberalizáció és deliberalizáció ördögi körében lévő köztársaságokat a szakirodalom a nem demokratikus rezsimek egy sajátos, csak a térségre jellemző önálló típusának, liberalizált autokráciáknak tartja.8 A 2011-es események - habár a monarchiákban is jelentős tüntetéshullámhoz vezettek (lásd Bahrein, Jordánia, Marokkó) - főleg a köztársaságokban eredményezték a több évtizede hatalmon lévő diktátorok távozását, illetve egy új, egyelőre nem definiálható politikai struktúra kialakulását. A térséggel foglalkozó szakértők nem voltak képesek előre jelezni a bekövetkező változásokat - annak ellenére, hogy az alapvető társadalmi átalakulásról, a kommunikációs forradalomról, illetve a gazdasági nehézségekről számos kiváló tanulmány született.9 Az arab tavasz következtében elindult politikai változások kimenetelét, ahogy a fentiekben is hangsúlyoztuk, jelenleg nem lehet megítélni. Míg egyesek a demokratizáció újabb hullámáról értekeznek,10 addig a szakértők többsége meglehetősen óvatos, és a régi rendszer bizonyos sajátosságait magán viselő, új autoritárius struktúra kialakulásáról beszélnek. Konszenzus van azonban a tekintetben, hogy a 2012. tavasz 103
