Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Gálik Zoltán rendszerekben, pénzügyi alapokban történő brit részvétel és az elkötelezettség mértéke okozott fejtörést a koalíciós kormánynak. Noha az Egyesült Királyság alapvető érdeke a pénzügyileg és makrogazdaságilag stabil Európai Unió, önmagában már a monetáris integrációtól való távolmaradás egyértelművé teszi a fiskális integrációtól való tartózkodást. Nagy kérdés azonban, hogy a kimaradást (opt-out) válassza-e az Egyesült Királyság, vagy óvatosan nyisson egy rugalmasabb együttműködési rendszer felé. Kockázatos döntésről van szó, hiszen kimaradás esetén nagy problémákat okozhat a későbbiekben az örök dilemmára visszavezethető kérdés: ha kimarad, nem tudja befolyásolni az eseményeket, és a monetáris integrációhoz hasonlóan külső adottságként kell alkalmazkodnia a többi tagállam által létrehozott szabályrendszerhez. Európa egyik vezető gazdasági hatalmaként ezt a további befolyáscsökkenést London nem engedheti meg magának. A brit Európa-politikában az elmúlt öt esztendőben sokszor zajlottak a gazdasági integráció jellegével kapcsolatos viták. A közösség túlzott szabályozó jellegének lazítása az „örökös slágerek" között van, Gordon Brown hatalomra kerülésekor az egyik kitüntetett politikai célként fogalmazódott újra. A világgazdasági válság fordított a tendenciákon: a válság megismétlődésének elkerüléséről szóló vitákban Brown gyakran emlegette a szigorúbb pénzügyi ellenőrzési rendszerek bevezetésének szükségességét, európai szinten a gyakorlatban azonban átfogó szabályozó rendszert miniszterelnöksége alatt nem épített ki az unió. A koalíciós kormány hatalomra kerülését követően gyorsultak fel érdemben a tagállamok között a gazdasági kormányzás határait kijelölő egyeztetések. A brit gazdaság gazdasági és pénzügyi összefonódásának mértéke az unióval lehetetlenné teszi az ország számára, hogy becsukott szemmel ne vegyen tudomást a világgazdasági válság tagállamokra gyakorolt hatásairól. A brit gazdaságpolitikának az eurózóna országaira, az egész Európai Unióra, sőt azon túlra is ki kellett dolgoznia a megfelelő stratégiákat. A 2008-as izlandi válság esetében lehetett látni, hogy a brit bankszektor és brit pénzügyi befektetések súlyos problémákkal néznek majd szembe. A két ország között diplomáciai feszültségek keletkeztek, amikor az izlandi parlament visszautasította annak a mintegy egymilliárd fontnak a visszafizetését, amely brit érdekeltségbe tartozott, és a válság következtében veszélybe került. A görög válság kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Királyság nem nézheti hátratett kézzel az eurózóna tagállamainak vitáit a görög mentőcsomagról. A görög kötvények mintegy három százaléka brit bankok kezében van, ezért egy esetleges görög államcsőd rendkívül érzékenyen érintené az Egyesült Királyság pénzügyi szereplőit. A „PIIGS" (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország, Spanyolország) országok válsága esetén a brit bankok hozzávetőleg százmilliárd font érékben lehetnek érintettek, ebből mintegy 25 milliárd font a görög és portugál részesedés. Spanyolország gazdasági megingása esetén súlyos problémákra számíthatnak a brit bankóriások, elsősorban 98 Külügyi Szemle
