Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Ferenc: Biztonsági tanulmányok - Biztonságpolitika (Rácz András)
Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok - Biztonságpolitika Bár a 2008-as pénzügyi krízist tárgyalja a könyv, a jelenlegi - a három évvel ezelőttinél már most súlyosabb hatású - válság említés szintjén sem szerepel benne. Ennyiben tehát a történelem ismételni látszik önmagát: 2001-es elődjéhez hasonlóan bizonyos tekintetben ez a kötet is elavult már a megjelenés pillanatában - csak most nem a terrorizmus, hanem az Európa jövőjét gyökeresen átalakító pénzügyi és adósságválság hiányzik a tárgyalt témák közül. Ezért azonban, ismét csak a 2001-es kötethez hasonlóan, nem kizárólag a szerzőt-szerkesztőt terheli a felelősség. Fontos látni, hogy a többszerzős munkák frissítése mindig nehezebb, mint a monográfiáké. így tehát az előállt helyzetet valószínűleg pontosabban írja le az a kifejezés, hogy az események egyszerűen megelőzték a könyvszerkesztés időigényes, aprólékos munkáját. Ezzel együtt, nem ártott volna legalább néhány bekezdésnyi kitekintés a mostani válságot eredményező problémák főbb vonalairól. A kötet ötödik, „A fegyveres erők és a társadalom" című fejezete jelentős részben a 2001-es elődje hasonló tartalmú fejezetére épül, ám azt kiegészíti a legújabb változás, a biztonság privatizálásának problémakörével. A hatodik fejezet a nemzetközi biztonság főbb intézményeit mutatja be, hangsúlyozottan az aktualitás igényével: így természetesen a NATO 2010-es új stratégiai koncepciója is szerepel benne, csakúgy mint a lisszaboni szerződés hatásai az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájára. A kötet hetedik, ötven oldalnál is hosszabb fejezete a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés kérdésköréről ad magyar nyelven egyedülállóan pontos, részletes és aktuális összefoglalót. Nem hiányoznak a kitekintésből sem a START-III szerződés fejleményei, sem a rakétavédelmi pajzzsal kapcsolatos kérdések. Egyedül a hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló részeket érheti némi kritika azért, hogy 2001-nél újabb információkat nemigen tartalmaznak. A nyolcadik, utolsó fejezet a válságkezelés és a békeműveletek kérdésével foglalkozik. Ezen a részen is érzékelhető, hogy nagyban épít a 2001-es kötet szövegére, és néhol hiányzik az azóta történtek bemutatása. Pl. az ENSZ válságkezelési tevékenységét illetően a 2000-es Brahimi-jelentésen túl célszerű lett volna említeni az Annan-jelentést és a Ban Ki-Mun által készített beszámolót is, amelyek jelentősen túlmutatnak a Brahimi- féle dokumentumban említett problémákon. Noha az ENSZ-válságkezelés műveleteiről a kötet tartalmaz egy 2010-es térképet, nem ártott volna egy ugyanilyen a NATO, illetve az EU hasonló szerepvállalásáról sem, annál is inkább, mert ilyen térképek a szervezeteket bemutató hatodik fejezetben sem szerepelnek. Általánosságban véve valószínűsíthető, hogy a kötet lektorálására a tervezettnél kevesebb idő jutott. A fentiek mellett így maradhattak benne olyan apró hibák is, mint az, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal helyett Nemzeti Adó- és Vámügyi Hivatal olvasható, vagy az Alkotmányvédelmi Hivatalnak a hivatalos AH rövidítése helyett AVH szerepel a 49. oldalon található táblázatban. Számos ilyen apró pontatlanságot lehet 2011. tél 199
