Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdődy Gábor: Tradicionális történelmi identitás - modern politikai eszmerendszer. Antall József kereszténydemokrata politikai filozófiája és annak nemzeti történelmi beágyazottsága (Pritz Pál)
Erdődy Gábor: Tradicionális történelmi identitás megerősítését, az oktatás korszerűsítését, a nemzeti kultúra megújítását és a nemzeti hagyományok újjáélesztését. Sajnálattal állapította meg ugyanakkor, hogy a magyar társadalmat megosztó ellentéteket a kulturális szféra nem egyszerűen csak tükrözte, hanem sajátos eszközeivel összpontosította, sőt fel is erősítette azokat."17 Az 1932-ben született és 1993-ban elhunyt Antall József életének történészi nézőpontból két spáciuma van. Az első a legutóbbi, 1989/1991-ben lezajlott rendszerváltás előtti életszakasz. Ez a históriának lezárult időszaka, amelyet hiába neveznek sokan jelenkortörténetnek, az bizony nem az. Mert már bizonyosan a történelem birtoka. És azután itt van jelenkorunkként az ő üstökösként történt felemelkedése, s rövid néhány esztendővel később bekövetkezett halála. Az első időszak jól kutatható. Arról tehetség, tisztességes szándék és tisztességes felkészültség birtokában hitelesen lehet írni. A második időszak a máig - és ki tudja, még meddig - tartó, le nem zárt korszaké, amelyről történelmi mércével mérve teljesen hitelesen még aligha lehet írni. (Természetesen eszem ágában nincs elvitatni, hogy ennek a két évtizednek a tényeit, számtalan jellemzőjét, statisztikai mutatóit, fontos történéseit is lehet - főleg, ha a nemzetközi horizont magasságán van a nézőpont - hitelesen előadni. Ám számtalan, s messze nem marginális összefüggésének megragadhatósága, az egésznek a meglátása és láttatása igencsak problematikus.) De tehetség, tisztességes szándék és tisztességes felkészültség birtokában lehet róla annál hitelesebben írni, mint ahogyan azt sokan mások teszik. 1956 ügyének bukása után Antall József - szállóigévé vált szavával élve - „alámerült".18 Aztán az 1964-ben megnyílt Orvostörténeti Múzeumnak munkatársa, egy évtizeddel később igazgatója, majd főigazgatója lett. 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozata kormánykitüntetésben részesült. És ő nagyon jól tudta, hogy ez az elismerés jogos, és kézfogással illik elfogadnia. Mert - mint elöljáróban szavait idéztem - mindig kompromisszumokra hajló személyiség volt. Mert - ha úgy tetszik - a szó nemes értelmében vett vérbeli politikus volt. Mint a magyar nemesség legjobbjainak gyermeke, tisztában volt azzal, hogy senki sem választhatja meg korát, abba beleszületünk. És ez természetesen nem morális gyengeségből, hanem annak felismeréséből sarjadt, hogy mindig vannak „környülállások", s ezek jegyében az 1956-ban vérben és szennyben született diktatúra a nyolcvanas évek derekára autoriter rendszerré változott, amelyet - bármilyen sokak teszik is - nem helyes puha diktatúrának minősíteni. 2011. tél 195
