Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt (1958-1969)
A magyar-francia kapcsolatok története óvatos reformok útját. Szeretnék a lehető leggyorsabban újra felvenni a politikai kapcsolatokat Franciaországgal, és a gazdasági területen az NSZK-val szemben minket előnyben részesíteni, mivel azok jelenléte súlyos teherként nehezedik rájuk."73 *** Összességében, 1958-1969 között Franciaország és a keleti blokk államai között fokozatos és ellentmondásoktól sem mentes közeledés valósult meg, amelynek keretében előbb-utóbb az összes ország sajátosságai megmutatkoztak, és a kezdeti egységes kép a hatvanas évek végére lényegesen árnyaltabbá vált. Ezek a sajátosságok egyrészt azokból a történelmi hagyományokból következtek, amelyekre Franciaországban nagy figyelmet fordítottak, másrészt az adott nemzetközi helyzethez való alkalmazkodás képességéből. 1963-tól a diplomácia klasszikus területei, vagyis a bilaterális kapcsolatok egyre nagyobb szerepet kaptak, így elhárult az akadály ezen országok előtt abban a vonatkozásban, hogy a nyugati nyitási kapcsolataikat kibontakoztassák. A Kádárrendszer nyugati elfogadtatása oldaláról nézve a „francia kapcsolat" kiemelt politikai és propagandisztikus jelentőséggel bírt. Magyar szemszögből az 1968-as év nemcsak szimbolikus értelemben jelentette egy korszak végét a kétoldalú kapcsolatok történetében, de a magyar külpolitika 1945 utáni történetének egy szakaszát le is zárta. Magyar- ország számára 1963-1968 között teremtődött meg a nemzetközi elszigeteltségből való kitörés lehetősége, amelyben a Franciaországgal kialakult együttműködés adta meg az egyik - de igen fontos - kivezető utat. 1969. április 28-án De Gaulle elnök a francia belpolitikai helyzetben bekövetkezett változások miatt lemondott, az év októberében az NSZK-ban kancellárként - a francia elnök által is nagyra értékelt - Willy Brandt jutott hatalomra, így a kelet-nyugati enyhülés újabb szakasza kezdődött el. Jegyzetek 1 A tanulmány a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült, és a szerzőnek a témával foglalkozó munkái összefoglalóját jelenti, így azokra a lábjegyzetekben történik hivatkozás. A témára vonatkozó dokumentumok magyarul is megjelentek, így ezekre külön hivatkozunk. Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962). Budapest: Gondolat, 2011. („Magyarország és a világ. Diplomáciatörténet". Sorozatszerkesztő: Ormos Mária, Gecsényi Lajos és Vida István). Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1963-1968). Budapest: Gondolat, 2008. („Magyarország és a világ. Diplomáciatörténet". Sorozatszerkesztő: Ormos Mária, Gecsényi Lajos és Vida István). A szerző fontosabb tanulmányai: Garadnai Zoltán: „A békés egymás mellett élés politika lehetőségei a magyar-francia kapcsolatok változásain keresztül (1957-1962)". In: Eszmék, forradalmak, háborúk. Vadász Sándor 80 éves. Budapest: ELTE, 2010.155-174. o.; Garadnai Zoltán: „Franciaország keleti nyitási politikája és a magyar-francia kapcsolatok jellegzetességei (1963-1968)". In: Nemzetek és birodalmak. Diószegi István 80 éves. Budapest: ELTE, 2010.161-175. o.; Zoltán Garadnai: „Les relations franco-hongroises (1963-1968)". Öf kontinens, No. 8. (2011). 121-140. o. 2011. tél 167
