Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS A DÉLSZLÁV VÁLSÁG - Szilágyi Imre: Magyarország és Szerbia viszonya a rendszerváltás óta eltelt időszakban
Szilágyi Imre nem változtat rajta negatív értelemben), akkor a vajdasági magyarok akaratát is figyelembe véve, nem akadályozzák meg Szerbia tagjelölti státuszát. Bár Semjén Zsolt november végén megelőlegezte, hogy ez esetben Budapest „boldog örömmel" szavazza meg a tagjelölti státuszt,53 az előzmények alapján egy ideig még bizonytalan volt, hogy végül is miképpen dönt a szerb parlament. Orbán Viktor és Martonyi János december 3-án reményét fejezte ki, „hogy a hétfői belgrádi parlamenti szavazáson nem változik meg a szerb rehabilitációs törvénytervezet, amely jelenlegi formájában már nem alkalmazza a kollektív bűnösség elvét. így Magyarországnak sem lesz oka vétót emelni Szerbia EU-tagjelölti státuszának elnyerése ellen".54 Két nappal később a magyar külügyminiszter érzékelhetően nagy megkönnyebbüléssel jelentette ki: „Szerbia uniós integrációjának szempontjából és a magyar-szerb kapcsolatok szempontjából is pozitív döntés született. Ezt üdvözöljük és örömmel nyugtázzuk." Hozzátette, hogy Magyarország ezzel a problémát lezártnak tekinti, és megerősítette, hogy a december 9-én megtartandó EU-csúcsértekezleten Magyarország támogatja majd, hogy Szerbia elnyerje a tagjelölti státuszt.55 Ez így is történt, s 2011. december 9-én végül nem a magyar vétó, hanem Szerbia Ko- szovó-politikája miatt halasztották el az ország tagjelölti státuszáról szóló döntést. Ez a végkifejlet a két ország egymás közötti kapcsolatát tekintve mindenképpen kedvező, de az valószínűsíthető, hogy a magyar politikusok még hosszú ideig éreznek majd keserű ízt a szájukban Belgrád 2011 őszén tanúsított politikája miatt. A remény mint politikai kategória Azt pedig csak a rehabilitációs törvény végrehajtásának módja dönti majd el, hogy beigazolódik-e a törvényt korábban igen élesen ellenző Ágoston András, a VMDK politikusának reménye. Ágoston arra figyelmeztetett, hogy a vajdasági magyarok egy része kételkedik abban, hogy önmagában a rehabilitációs törvény elfogadásának ténye már egyszerűvé is teszi a rehabilitáció folyamatát. Az aggódók félelmét egyrészt azzal igyekezett eloszlatni, hogy amíg nem látják, hogy más történik a gyakorlatban, mint amit a törvény kimond, addig bizakodjanak. Másfelől pedig a vajdasági magyarok szemében oly fontos kettős állampolgárságot lehetővé tévő Orbán Viktor személyében bízott. Abban, hogy a magyar kormányfő december 3-án elmondott szavai után nincs okuk kételkedni. „Nincs, mert ha magyar miniszterelnök kifejezte reményét, ez magában is garancia. Szavatosság arra, hogy ha holnap, vagy a később a gyakorlatban félre mennek a dolgok ő, nem hagyja annyiban."56 (Sic!) A Szerbia tagjelölti státuszáról szóló döntés elhalasztása után ugyancsak a remény fenntartásának fontosságát hangoztatta Egeresi Sándor, a vajdasági tartományi parlament elnöke. „A jelenlegi helyzetben kulcsfontosságú megakadályozni a remények szertefoszlását a társadalomnak azon részében, amely egyértelműen kiáll az európai 90 Külügyi Szemle
