Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Peterecz Zoltán: Herbert C. Pell és Magyarország. Az USA második világháború előtti utolsó követe Magyarországon
Peterecz Zoltán valami konkrét munkát végezni a kormány számára, és remélem, hogy eddigi szolgálataim elegendőek voltak arra, hogy újabb feladatot remélhessek".69 Roosevelt egyetértett ugyan, de a külügyminisztérium nem, és semmit sem volt hajlandó felajánlani Pell számára. Hosszú huzavona után, 1943 júniusában a Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottság amerikai tagjává nevezték ki. A külügyminisztérium aknamunkájának köszönhetően viszont csak novemberben tudott elutazni, és semmiféle iránymutatással sem látták el afelől, miképpen is kellene képviselnie az Egyesült Államokat ebben a bizottságban.70 Hiába látta el munkáját kiválóan, a külügy megtalálta a módját, hogy eltávolítsa erről a posztról, mégpedig úgy, hogy nem kért a Kongresszustól Pell javadalmazására keretet. Ráadásul mindezt 1945 januárjában tették, amikor Pell lett volna a bizottság elnöke. Különös elbocsátása az amerikai sajtóban is nagy port vert fel, de mindez nem volt elég arra, hogy visszakerüljön a politikai és diplomáciai vérkeringésbe.71 Az Associated Pressnek adott nyilatkozatában a kérdést illetően Pell megpróbált inkább a jövőre gondolni: „Leszármazottaink ítélete negyven év múlva fontosabb, mint a politikai célok vagy egy 1950-ben megjelenő jogi folyóirat cikkei. Tartozunk gyermekeinknek a békével, és ezt az adósságot igenis törlesztenünk kell."72 A rá jellemző módon nem foglalkozott személyes sérelmekkel, mert megtehette, hogy figyelmen kívül hagyjon kicsinyes, politikai féltékenységből fakadó, alantas dolgokat. Pell már a háború alatt kifejtette, mi is az Egyesült Államokkal kapcsolatos hitvallása. Egy 1943. márciusi beszédében megismételte leglényegesebb véleményét a világban betöltött amerikai vezetés szükségszerűségéről. Gondolatai különösen abból a szempontból fontosak, hogy néhány évvel később az amerikai kormány hivatalos politikája nagy hasonlóságot mutatott Pellnek ezen elképzeléséhez. Egyebek között a következőket mondta: Szembe kell néznünk a problémával. Nem térhetünk ki a felelősség elől. Ha azt akarjuk, hogy az Egyesült Államokban civilizáció, béke, kényelem és biztonság legyen, ahhoz Európában rendre és megfelelő szintű életszínvonalra van szükség. Az elégedetlenség, nyomor és félelem a többi országban hosszú távon óhatatlanul veszélyt jelent biztonságukra. Kétszer is figyelmen kívül hagytuk ezt a nyilvánvaló tényt, és szörnyű árat fizettünk érte. Nem akarunk egy homogén Európát teremteni. A gazdasági egység, vagy más szavakkal a gazdasági határok eltörlése, és egy olyan bírósági szervezet létrehozása, amely képes nemzetközi kérdésekben dönteni és döntéseinek érvényt is szerezni, semmilyen értelemben sem akadályozná meg, hogy Európa nacionalizmusának legjobb oldala megmaradjon. Sőt, igazság szerint még növelné is azt. Ha Európa országai megszabadulnának az egymástól való félelemtől, akkor megerősödne egyéni kultúrájuk, és ambícióik egy új és jobb irányt vennének. Mindezt az Egyesült Államoknak nem egykedvűséggel, hanem egyetértéssel kell figyelnie. Az Egyesült Államok nagyobb biztonságot fog élvezni és 144 Külügyi Szemle
