Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Péczeli Anna: Az Átfogó atomcsendegyezmény és az amerikai ratifikáció kérdőjelei
Péczeli Anna kísérleti robbantást követően, 1996 tavaszán tértek végül vissza a moratóriumhoz. 1996 ősze pedig egyúttal a kínai moratórium kezdetét is jelzi.5 Ami a kísérleti robbantások jogi korlátozásának történetét illeti, az Átfogó atom- csendegyezményt (Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty, CTBT) megelőzően három nemzetközi megállapodást érdemes megemlíteni: az 1963-as Részleges atomcsend- egyezményt, az 1974-es Küszöbszerződést és az 1976-os, Békés célú nukleáris robbantásokat szabályozó egyezményt. A Részleges atomcsendegyezményt (Partial Nuclear Test Ban Treaty, PTBT) megelőzően, több nukleáris baleset következményeképpen egy olyan mozgalom indult, mely moratóriumot akart hirdetni minden nukleáris kísérleti robbantásra. Ennek a kezdeményezésnek később India állt az élére. A nagyhatalmak megindították ugyan a tárgyalásokat, mégsem jutottak előre. Végül az 1962-es kubai rakétaválság eredményezett olyasfajta enyhülést és közeledést a két blokk között, hogy lehetővé vált a nukleáris fegyverzetkorlátozás alapjainak kidolgozása. Ennek egyik első elemeként 1963 augusztusában aláírásra megnyitották a PTBT-t, mely már októberben életbe is lépett. A PTBT megtiltja a nukleáris kísérleti robbantásokat a légkörben, a víz alatt és a világűrben, így a részes államok számára csak a föld alatti robbantások opciója maradt.6 A nukleáris kísérleti robbantásokra vonatkozóan a következő korlátozást az 1974-es amerikaiorosz bilaterális Küszöbszerződés (Threshold Test Ban Treaty, TTBT) jelentette, mely 150 kilotonnában maximalizálta a földalatti kísérleti robbantások hatóerejét.7 Végül pedig az 1976-os Békés célú nukleáris robbantásokat szabályozó egyezmény (Peaceful Nuclear Explosion Treaty, PNET) szintén bilaterális szinten szabályozza, hogy a békés célú kísérleti robbantásokra is a 150 kilotonnás határ vonatkozik; illetve a két nagyhatalom elkötelezte magát amellett is, hogy minimálisra csökkentik a kísérleti robbantások számát.8 Miután az 1990-es évek elején Kína kivételével az összes atomhatalom moratóriumot hirdetett, az 1994-ben indult genfi leszerelési értekezlet keretében megkezdődtek a tárgyalások egy olyan átfogó egyezményről (CTBT), mely tovább korlátozná a nukleáris kísérleti robbantásokat. Habár kezdetben nem volt szó abszolút nulla szintről, menet közben az államok mégis a teljes tilalom mellett döntöttek. Mivel a szerződés legfőbb célja az univerzalitás volt, annak hatálybalépéséről olyan megállapodás született, hogy akkor történik meg, ha a leszerelési értekezlet résztvevői és azon államok, melyek 1996- ban nukleáris reaktorral rendelkeztek, mind aláírják és ratifikálják azt. Ez akkor 44 államot jelentett, melyek közül napjainkban még mindig hiányzik kilenc ratifikáció, ezért a szerződés jelenleg sincs életben. India, Pakisztán és Eszak-Korea sosem írta alá a szerződést, míg az Egyesült Államok, Egyiptom, Indonézia, Irán, Izrael és Kína aláírta, de nem ratifikálta.9 1996-ban, amikor a szerződést aláírásra megnyitották, az Egyesült Államok volt az első aláíró, három évvel később viszont a Szenátus leszavazta a ratifikációt, ezzel súlyos csapást mérve a Clinton-adminisztráció egyik legfőbb külpolitikai célkitűzésére. 88 Külügyi Szemle
