Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei emberi jogok iránti elkötelezettségünk elleni támadások voltak, mivel olyan elvek szellemében követték el őket, amelyek tagadják ezeket az alapvető értékeket.13 A „gonosz" fogalmára a szeptember 11-ei elkövetők szándékának vizsgálata során irányul a figyelem.14 A szerző érvelése szerint: „a támadók szándéka - ami ebben az esetben a liberális értékek lerombolására vagy aláásására irányuló szándékot jelenti - szerepet játszik a minket foglalkoztató probléma elemzésében". Következtetésképp - írja Tesón „a liberális értékek elpusztítására irányuló szándék gonosz szándék".15 Tesón a következő bekezdésekben kétféle gonoszt különböztet meg: az opportunista gonoszt (opportunistic evil) és elvi gonosztevőket (principled evildoers). Míg az első esetet a bankrabló alakja illusztrálja, aki egy racionális cél érdekében szeg törvényt, Tesón szerint a második esetre jellemző figura az öngyilkos merénylő, aki gonosz elvektől vezérelve, egy univerzális, az egyéni érdekeken túlmutató értéket kíván megvalósítani. Az amerikai liberális rend ellenségeinek még pontosabb jellemrajzát adja az elvi gonosztevők bemutatása. Tesón szerint: „első pillantásra azt gondolnánk, hogy az elveket követő emberek fogékonyak a racionális érvelésre, de ez nem mindig van így. A legtöbb elvi gonosztevő fanatikus. A fanatikus egy olyan személy, aki hisz valamiben és 1. nem fogad el semmilyen, a hitével ellenkező érvet vagy bizonyítékot, valamint 2. hajlandó jelentős áldozatot hozni hite követése érdekében."16 A következő retorikai lépés annak kimondása, hogy „a szeptember 11-i támadók elvi gonosztevők", amely egyben felhívja a figyelmet a „gonosz elleni harc sürgősségére". A szeptember 11-i támadók, Tesón jellemzése szerint, gonosz elvtől vezérelve cselekszenek, amely a Nyugat lerombolására ad mandátumot, vagy a hitetlenére, a Nagy Sátánéra, a „permisszív" demokráciáéra [...], és ezért hajlandók jelentős személyes áldozatot vállalni, akár még a halált is. Természetesen a Nyugat és a radikális iszlám közötti konfliktusnak többféle értelmezése létezik, de egy valamiben biztosak lehetünk: a szeptember 11-i támadók a demokratikus értékeket vették célba, feltehetőleg azért, mert ezeket az értékeket fenyegetésnek látják a radikális iszlám számára központi szerepet játszó premodern hitrendszerre és politikai intézményekre nézve.17 Mindennek fényében a szerző a terror elleni háborút „a jó és a gonosz közötti harcként" jeleníti meg, amelyet „meg kell nyerni". Mint megtudjuk, „a terror elleni küzdelem" ugyanakkor nincs ellentétben az emberi jogokkal: a küzdelem magukért „az emberi jogokért folyik",18 vagyis ismét csak az emberi jogok eszméjéért, az absztrakt elvek síkján. Annak eldöntésére, hogy Irak megtámadása mindezek fényében értékelhető-e humanitárius intervencióként, a szerző a következő módon hozza vissza a biztonság 2011. ősz 71
