Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Strausz Erzsébet liberális rend absztrakt értékeinek védelme a jó és a rossz közötti harc metaforájában teljesedik ki, amely a liberális szabadságok összességét szembeállítja a szeptember 11-i „elvi gonosztevők" pszichológiai jellemrajzával; 3) végül röviden elemzem Tesón érvrendszerét az Iraki háborút illetően, ahol a szerző a támadás humanitárius intervenció mivolta mellett foglal állást, és egyben visszaköti a biztonság kérdését az amerikai liberális rend védelméhez. Egy, a humanitárius intervenciót tárgyául választó kötetben Tesón a liberális alapokon történő humanitárius intervenció igazolhatósága mellett érvel. A humanitárius intervenció ilyen módon történő alátámasztásában a hangsúly a zsarnokság (pl. önkényuralmi rendszerek), illetve az anarchia (pl. bukott államok) áldozatainak megmentésére irányuló, egyetemes emberiességen alapuló erkölcsi kötelességre helyeződik. Az „emberi jogok védelmét szolgáló katonai beavatkozás (forcible intervention)" Tesón szerint akkor megengedett, ha a „nemzetközi katonai erő bevetése, illetve az azzal való fenyegetés arányos, azt elsősorban egy liberális kormány vagy szövetség hajtja végre zsarnokság vagy anarchia felszámolása céljából, valamint az áldozatok üdvözlik a beavatkozást, és mindez a double effect tanával összhangban történik."4 Tesón érvelésének fontossága a dolgozat témáját illetően abban mutatkozik meg, hogy a humanitárius intervenció elméleti megalapozása jelen esetben együtt jár egy bizonyos liberális rend elsődlegességének kinyilvánításával. Mindez egyrészről a liberális elvek elsődlegességének kimondásával, valamint ezen elvek érvényesüléséhez szükséges normatív eszközrendszer levezetése során történik. A humanitárius intervenció kritikusaival szemben a szerző a következőképpen fogalmaz: a liberális alapokon történő humanitárius intervenció előnye, hogy a „háborúk egységes indoklását teszi lehetővé". Ebben a kontextusban - írja Tesón - „a liberális elemzésnek fel kell tételeznie, hogy a liberális feltevések (mint például az egyéni autonómia fontossága) egyetemesen jobbak" mint például az „inkonzisztens illiberális feltevések".5 Ahogy ez az idézett tanulmány további részeiből kiderül, az emberi élet és egyéni autonómia liberális értékei Tesón rendszerében egyben magának az ezeket védelmező, garantáló (szintén liberális) államnak a legitimációját is jelentik. Mindez két következménnyel jár a beavatkozó és minden további szereplő számára. Egyrészről, a szerző szerint „az államlegitimáció ezen liberális fogalma a beavatkozó helyes viselkedését is irányítani fogja." Ebben a felfogásban „a beavatkozónak engedelmeskednie kell a személyek méltóságának megőrzését biztosító intézmények és gyakorlatok elősegítésére, létrehozására és helyreállítására irányuló általános kötelezettségnek."6 Más megközelítésben ugyanakkor az állam létének liberális értékekre alapozó legitimitásfogalma a szuverenitás fogalmát instrumentalizálja, és egy „más, alapvetőbb célok elérését szolgáló eszközként" tünteti fel, amely a kozmopolita nacionalizmus politikai alapfeltevéseivel 68 Külügyi Szemle
