Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - MAGYAR-AMERIKAI KAPCSOLATOK - Meese, Ed: Ed Meese Ronald Reaganről
Ed Meese Amiről ma szó volt, az Ronald Reagan londoni beszédéből és abból következett, ami az azt követő években történt a világban. Bármennyire is optimista volt Ronald Reagan, nem hiszem, hogy bármikor is gondolt volna arra, hogy a Szovjetunió olyan gyorsan összeomlik, vagy hogy a berlini fal oly hirtelen eltűnik, mint az végül bekövetkezett. Egy másik alkalommal azonban kijelentette: „Ha az ember hisz valamiben és keményen dolgozik annak megvalósításáért, csodák történhetnek", s valóban, az elnökségét követő évtizedben pontosan ez történt. Ronald Reagan víziója, s az azt alátámasztó elvek nem csupán földrajzi, geopolitikai vagy politikai kérdések voltak, hanem erkölcsi kötelezettségek, az emberi természetről és az emberiség céljairól vallott alapvető igazságok is voltak. Egyben része volt jövőképének az is, hogy miként lehet ezeket a törekvéseket megvalósítani, és ezért volt hajlandó párbeszédet kezdeni a Szovjetunióval, nem kizárólag politikai és katonai, hanem erkölcsi téren is. A Nyugat részéről most először történt kísérlet komoly és szisztematikus párbeszédre. Az igazság az, hogy amikor Ronald Reagan hivatalba lépett, sok úgynevezett szakértő azt hirdette, hogy a kapitalizmus és a demokratikus kormányok eljutottak a zenitjükre, és a szocializmus a jövő útja; ezt tanúsítják az Afrikában, Ázsiában, sőt még Latin-Amerikában is lejátszódó folyamatok. Ronald Reagan egy szót sem hitt el ebből. Hitte, hogy az emberek szabadságvágya sokkal erősebb, mint hogy azt a marxizmus-leninizmus vagy a szocializmus bármilyen válfaja ki tudná elégíteni. Ezért nagyon lényeges volt a számára, hogy megértesse a szovjetekkel, miként vélekedik arról, amit azok az egész világon művelnek, s ezért merte használni az 1983. márciusban elmondott beszédében a „gonosz birodalom" kifejezést. Nagyon éles bírálatot váltott ki egyesekből, akiket én külügyminisztériumi bürokratáknak nevezek - remélem, ezzel senkit sem sértek meg a jelenlévők közül. Ugyanakkor érdekes volt megfigyelni a világ reakcióját. A rab nemzetek és emberek, így a Magyarországon élők is tudták, hogy a Szovjetunió egy gonosz birodalom, sőt sokan magában a Szovjetunióban is tisztában voltak azzal, hogy a gonosz birodalmában élnek. Ók nagyon meglepődtek azon, hogy az Egyesült Államokban és máshol egyesek milyen hisztérikusan fogadták Reagan szavait. Ám a lényeg az volt, hogy az elnök eltökélte: az egész világnak tudtára adja, hogyan vélekedik a vasfüggönyön túl történtekről. A szovjet elnyomás alatt élők szívéhez szólt - legalábbis ahogy azóta kiderült, és ahogy ma is véljük. A beszéd azt jelezte, hogy a szabad világ egy vezetője tisztában van azzal, mit élnek át ezek az emberek, hogy a magyarok, a lengyelek és mások mit éreznek nap mint nap. Reményt adott nekik, hogy valaki a másik oldalon átérzi a helyzetüket, s hogy egy ember és egy ország hajlandó is tenni valamit az érdekükben. Ronald Reagan víziója és az igazságról kifejtett nézetei a történelem más szabadságmozgalmait tükrözték vissza. Ma nagyon ékesszólóan kifejtették, hogy Magyarországon miként küzdöttek emberek hosszú évekig, sőt évszázadokig a szabadságért, legvégül aztán 1956-ban. A szabadság és az önkormányzat nyilvánvalóan nem új a magyaroknak. A magyarok 12 Külügyi Szemle
