Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - MAGYAR-AMERIKAI KAPCSOLATOK - Meese, Ed: Ed Meese Ronald Reaganről
Ed Meese Ronald Reaganról Ronald Reagan elkötelezte magát, hogy minden lehetséges gazdasági, politikai, diplomáciai, katonai, kulturális és egyéb módon segíteni fogja a szabadság ügyét, és támogatni fogja azokat, akik fel akarják szabadítani az elnyomottakat és ezért diplomáciai lépéseket tesznek a világban. Az elveiről és eltökéltségéről egy, a brit parlamentben 1982. júniusban elmondott beszédében vallott; ezt a beszédét mindig is egész életének egyik legjelentősebb megnyilvánulásának tartotta. Felszólalásában megjegyezte, hogy a helyszín kiválasztását az indokolta, hogy a demokrácia egyik szentélyéről van szó. Itt vitatkoztak évszázadokon keresztül a szabad emberek jogairól, valamint a képviselet formáiról, s itt csiszoltak rajtuk az idők során. Ebben a beszédében Ronald Reagan szó szerint ki akarta jelölni azt az utat, ha úgy tetszik, azt a stratégiai tervet, hogy miként kívánja vezetni a világot a szabadság érdekében addig, amíg az Egyesült Államok elnöki posztját tölti be. Reagan a beszédében megemlékezett a rab nemzetek szabadságvágyáról, s külön megemlítette Magyarországot és azt, hogy mi történt 1956-ban, mert az akkori események rendkívül sokat jelentettek számára. Tulajdonképpen a magyar forradalom volt az egyik oka, amiért a Szovjetunió által sárba taposott jogokért síkra szállt; Ronald Reagan ugyanekkor kitért még a lengyelországi, csehszlovákiai és kelet-németországi helyzetre is. Majd azt követően, hogy felvázolt néhány olyan lépést, amelyeket szerinte a szabad világnak meg kellene tennie az Egyesült Államok vezetése mellett, a bátorságát, megfontoltságát, igazságérzetét és bölcsességét az alábbi szavakkal demonstrálta: „óvatosnak kell lennünk a változások ütemét illetően." Egyáltalán nem volt valamilyen vadnyugati típusú ember, ahogy a sajtó időnként megpróbálta jellemezni. Valódi bölcs és megfontolt államférfi volt, mert tudta, hogy milyen előrelátóan kell felmérni a szovjetek reakcióit, és hogyan lehet a szabadság ügyét előmozdítani úgy, hogy a háborúnak akár csak a veszélyét is elkerüljük. Rengeteg olyan dologra volt képes, amire mások talán nem, mivel nem rendelkeztek az ő érzékeivel. Messzebb ment, mint ahogy a legtöbb ember gondolta volna. Ugyanakkor sohasem merészkedett olyan mesz- szire, hogy tényleges ellenségeskedéseket provokáljon ki. Ahogy leszögezte: „bátran meg kell határoznunk végleges céljainkat, és határozott lépéseket kell tennünk azok eléréséhez, szilárdan ki kell tartanunk a meggyőződésünkben, hogy a szabadság nem néhány szerencsés kiváltsága, hanem minden ember elidegeníthetetlen és univerzális joga." Ugyanebben a nagyjelentőségű beszédben így folytatta: „ha a század hátralévő évei a szabadság és a demokratikus eszmék fokozatos terjedését hozzák magukkal, akkor készen kell állnunk a demokráciáért folyó küzdelem támogatására". Végül azzal zárta gondolatait, hogy „tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a szabadság érdekében, s vonjuk be a jövő nemzedéket a maga hitével és erejével ebbe a küzdelembe. A béke és igazság érdekében lépjünk előre egy olyan világba, amelyben minden ember végre szabadon dönthet a saját sorsáról". 2011. ősz 11
