Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - MAGYAR-AMERIKAI KAPCSOLATOK - Tsakopoulos Kounalakis, Eleni: Előszó a Külügyi Szemle 2011. októberi számához
Előszó a Külügyi Szemle 2011. októberi számához C saknem két év telt el azóta, hogy megérkeztem Magyarországra, és átnyújtottam megbízólevelem Sólyom László köztársasági elnöknek. Mivel korábban nem jártam Magyarországon, várakozásaimat számos forrásból gyűjtött információk formálták. Férjem, Markos Kounalakis újságíróként tudósított az 1989-1990-es magyar- országi rendszerváltásról és a térségben zajló átmenetről. Felelevenítve akkori emlékeit, lelkes volt, hogy visszatérhet Budapestre. Hamar új barátokra is leltünk - köztük magyarokra, amerikaiakra, valamint amerikai magyarokra egyaránt - akik mind igyekeztek megosztani velem személyes tudásukat és véleményüket (sőt elláttak „kötelező olvasmányokkal" is!). Végül, de nem utolsósorban a Külügyminisztérium is munkához látott, ami persze valamennyi leendő nagykövet esetében természetes. Mindezek során közelebbről is megismerhettem a két ország kapcsolatát, mely az élet és a társadalom szinte valamennyi területére kiterjed: a védelmi és rendészeti együttműködéstől az oktatási csereprogramokon keresztül egészen az üzleti kapcsolatokig és a civil társadalmi kezdeményezésekig. A Külügyi Szemle szerkesztői most arra kértek, hogy osszam meg az olvasókkal személyes gondolataimat az amerikai-magyar kapcsolatok jelenlegi helyzetéről. Noha az elmúlt két év alatt természetesen sok tekintetben gazdagodtak ismereteim Magyarországot illetően, van, ami nem változott: meggyőződésem, hogy Magyarország sokoldalú és összetett állam, amely bővelkedik a lehetőségekben és tehetségben - mindeközben pedig az Egyesült Államok számára valódi barát is. Fíadd kezdjem az utolsó gondolat kibontásával: a két ország közötti barátság igazából kölcsönös és közös értékeken alapszik. Az Egyesült Államok külpolitikájának alapkövét az általunk vallott értékek adják. Miközben e sorokat írom, ugyanabban a helyiségben ülök, amely 1956 és 1971 között tizenöt éven keresztül Mindszenty József bíboros lakosztályaként szolgált. Nemrég néhány fiatal magyar látogatóm a nagykövetségre érkezve meg is jegyezte annak jelentőségét, hogy az amerikai nagykövet irodájának falát egy valódi magyar szabadságharcos képe díszíti. Számomra az, ahogyan Mindszenty bíboros menedékre lelt az Egyesült Államok nagykövetségén, nem pusztán a magyar történelem vagy annak folyamatai egyik jelképes pillanatát eleveníti fel: megtestesíti 2011. ősz 3
