Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962). Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1963-1968)
Könyvekről közgyűlésén. A karanténnak csak 1963-ban lett vége. Garadnai maga is azt állapítja meg, hogy bár a magyar fél kísérletezett az egyenjogúság alapján a kapcsolatok normalizálásával, azonban „Párizsban minden lépést a nemzetközi helyzet változásától és a forradalom utáni belpolitikai helyzet rendezésétől, vagyis az általános amnesztiától tettek függővé". (14. o.) Az 1963-as év fordulópont a Kádár-rendszer külső kapcsolatainak történetében: a nemzetközi elszigeteltség után Magyarország lépésenként visszatér a nemzetközi életbe, s előbb az európai semleges országokkal (Ausztria, Finnország), majd az el nem kötelezettek prominens államaival (Egyiptom, India), végül pedig a fejlett kapitalista országokkal rendezi kapcsolatait. Bár Franciaország kiemelt helyen állt ebben a hierarchiában, azonban a sikernek elkönyvelt lépések dacára (a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre történő emelése 1964-ben, az új francia nagykövet, Pierre Francfort fogadása, Valkó Márton nagykövet kiküldése Párizsba, Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, majd Péter János külügyminiszter látogatása stb.) a magyar kapcsolat Párizs szemszögéből továbbra is másodlagos jelentőségű maradt. A De Gaulle-i külpolitika a iétente-entente-coopération keretét használó keleti nyitásában messze nagyobb jelentőséget tulajdonított a román és a lengyel kétoldalú kapcsolatoknak, s Magyarország a továbbiakban sem szerepel a nagyhatalmi allűröket felvonultató francia diplomácia fő irányai között. Garadnai Zoltán két kötetben 273 dokumentumot közöl, a forráskiadványok hagyományos kronológiai struktúrájában. Az iratok részint a francia külügyminisztérium levéltárából, illetve a Magyar Országos Levéltár anyagából valók, amelyek közül a szerző egyaránt használta a Külügyminisztérium és az MSZMP KB anyagait. A válogatás szempontjai a kétoldalú kapcsolatok megértését szolgálták. A köteteket életrajzi összeállítás és a névmutató egészíti ki. A leendő magyar külpolitikatörténet építménye egy újabb elemmel gazdagodott. Gazdag Ferenc 2011. nyár 205
