Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Illés Zoltán: Dél-Szudán - egy független állam létrejötte és kihívásai
Dél-Szudán - a független állam létrejötte és kihívásai marginalizációját. Garang „új Szudánja" vele együtt „elhunyt". Az NCP az egységkormányban többségben maradt, a CPA előírásainak megvalósítása az északi kormánypárt kénye-kedve szerint alakult, az SPLM és az északi ellenzéki pártok tiltakozása és időnkénti nemzetgyűlésből való demonstratív kivonulása ellenére. Az egység nem vált vonzó opcióvá a déliek számára, a békemegállapodás tűzszünetté degradálódott, és az átmeneti időszak éveinek előre haladtával a dzsubai kormány és Dél-Szudán népe egyre határozottabban a menekülésre, azaz az önrendelkezési referendumon kinyilatkoztatott elszakadásra koncentrált. A CPA első mérföldköve, a népszámlálás irányított volt: tudatosan kevesebb lelket számláltak Dárfúr nem arab lakta részein és Dél-Szudánban, hogy a választások után a parlamenti helyek számát a rezsimellenes vidékeken csökkentsék, és azért, hogy Dárfúrban a választókörzetek határait az NCP jelöltjeinek megválasztását elősegítendő húzhassák meg.20 A 2010. áprilisi választások északon és délen a fennálló status cjuót erősítették meg. Omar al-Bashir 68 százalékos szavazati aránnyal maradt az ország elnöke, délen pedig Salva Kiir a voksok 93 százalékát szerezte meg, és így ő maradt a déli kormány első embere. A nemzetközi megfigyelők a választások során elkövetett kisebb szabálytalanságokról számoltak be, ám az eredményt elismerték, a választásokat a demokrácia útjának sikeres állomásaként értékelték.21 Az NCP nem tudott vagy nem akart a békemegállapodás átmeneti időszakában valódi szemléletváltást végrehajtani. A déliek pedig méltán hivatkoztak az 1970-es évek déli autonómiájának vezetőjére, Abel Alier-re, aki már 1990-ben leírta, hogy az északiak túl sok egyezséget szegtek meg az elmúlt évtizedekben, és elveszítették hitelüket.22 Az persze örök kérdés marad, hogy Garang legendás karizmája és vezetői képességei vajon képesek lettek volna-e változtatni az északiak „lassító hadjáratán", illetve az is, hogy a hatéves időszak mégoly példás kartúmi cselekedetei elegendők lettek volna-e ahhoz, hogy a déliek 2011 januárjában az egység mellett szavazzanak. Omar al-Bashir, Szudán elnöke az önrendelkezési referendum eredményének kihirdetésekor - Kartúm korábbi ígéretéhez híven - a következőképp nyilatkozott: „Kijelentjük, hogy elfogadjuk a dél-szudáni nép választását, és törekszünk arra, hogy megoldjuk a még függőben lévő ügyeket, és arra, hogy gyümölcsöző kapcsolatokat építsünk ki észak és dél között."23 A nemzetközi közösség is kifejezte elismerését a külföldi megfigyelők és az ENSZ szerint is szabad, szabályos és hiteles népszavazás megrendezését illetően, és biztosította a születő államot arról, hogy júliusban elismeri majd függetlenségét.24 A CPA határozott a vagyonmegosztásról. Az átmeneti időszakban a délen kitermelt olajból származó bevételek 50 százaléka a déli kormányt illeti. Szudán 1999-ben kezdett olajat exportálni, miután jelentős kínai beruházás eredményeképpen elkészült az első, Greater Nile Oil Pipeline névre keresztelt olajvezeték és a hozzá tartozó infrastruktúra, amely Port Szudánba juttatja az északi Dél-Kordofán és a déli Unity tartományok olaját. 2006-ban elkészült a második, Petrodar olajvezeték, amely bekapcsolta a termelésbe 2011. nyár 181
