Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Nicolas Sarkozy és a „Franqafrique" paradoxonjai és kockázatait, tudatosan „europaizálnia" kell a kontinensen folytatott politikájának egyes szakaszait: békefenntartó műveletek, a fejlődéshez elengedhetetlen nagy infrastrukturális projektek finanszírozása, a választások megfigyelése, a politikai párbeszéd ösztönzése. Szorosabban be kell vonnia a stratégia megalkotásába a kontinensen működő vállalatait, különleges figyelmet kell fordítania a felemelkedő fiatal afrikai elitekre, szerepet kell vállalnia a kontinensen az alregionális szervezetek megszilárdításában, amelyek számos területen töltenek be fontos szerepet. Franciaország imázsa Afrikában nem túl jó. Az egykori gyarmatok többségében az imázshoz még napjainkban is az antidemokratikus hatalmak tartós fennmaradása és a gazdasági zsákmányszerzés kötődik. Más afrikai országokban az imázs a paternaliz- mus és a kontinenssel folytatott éretlen viszonyok szinonimája.63 Az bizonyos, hogy a régi reflexek aláásnak minden arra vonatkozó reményt, hogy Franciaország megőrizze gazdasági és stratégiai súlyát. Nyilvánvaló, hogy szükség van „szakításra", ahhoz viszont egy új stratégia szükséges. A Sarkozy által bejelentett „fokozatos szakítás" valódi változásokhoz vezető eredményére - Afrikában éppúgy, mint Franciaországban - még várni kell. Mint láttuk, néha ez nagyon is sziszifuszi vállalkozásnak tűnik... Jegyzetek 1 „Au Bénin, Sarkozy veut rompre avec la »Franqafrique«". Le Figaro, 2006. május 19. 2 Franqois-Xavier Verschave: La Franqafrique. Le plus long scandale de la République. Paris: Stock, 1998. 3 Jacques Foccart (1913-1997) 1952-től a Francia Unió keretében foglalkozott az anyaország és gyarmatai ügyeivel. 1958-ban Chales de Gaulle miniszterelnök afrikai ügyekben illetékes különleges tanácsadója lett. De Gaulle elnök 1960-ban kinevezte az Elysée-palota „afrikai és malgasi ügyek sejtjének" vezetőjévé. Ezt a posztot 1974-ig töltötte be. Foccart rendszeres kapcsolatot tartott a titkosszolgálatokkal, beleértve az afrikaiakat is. A kapcsolatoknak és a barátságoknak rendkívül sűrű hálózatát építette ki Franciaország és afrikai „hátsó udvara" között. Az afrikai államfőket párizsi lakásán és a Párizshoz közeli villájában is rendszeresen fogadta. Hálózatát De Gaulle örökösei, Georges Pompidou és Jacques Chirac is szolgálatába állította. L. a Franqafrique megteremtőjének interjúkötetét: Foccart parle. Entretiens avec Philippe Gaillard. I—II. köt. Paris: Fayard-Jeune Afrique, 1995 és 1997., illetve ötkötetes naplóját: Jacques Foccart: Tous les soirs avec de Gaulle. Journal de l'Élysée I. köt. 1965-1967. Páris: Fayard-Jeune Afrique, 1997., továbbá Jacques Foccart: La fin du gaullisme. Journal de l'Élysée V. köt. 1973-1974. Paris: Fayard-Jeune Afrique, 2001. 4 L. Franqois-Xavier Verschave: De la Franqafrique a la Mafiafrique. Bruxelles: Ed. Tribon, 2004.10. o. 5 Antoine Glaser-Stephen Smith: Comment la France a perdu l'Afrique. Paris: Calmann-Lévy, 2005.19. o. 6 L. Csizmadia Sándor: „Nyugat-Afrika: francia »hátsó udvar« és/vagy amerikai »élőkért«?". lm Harambee (szerk. Sebestyén Éva-Szombathy Zoltán-Tarrósy István). Pécs: Publikon, 2006.116-126. o. 7 A Franciaország „afrikai emberének" tartott Félix Houphouét-Boigny elefántcsontparti elnök, aki állandóan az antikommunista Franqafrique tűzvonalában szerepelt, „tudott" a benini (Dahomey) Mathieu Kérékou forradalmi-marxista rendszere elleni összeesküvésekről, különösen arról, amely 1977. január 16-án zajlott le a francia zsoldosvezér, Bob Denard vezetésével, de a partra szálló zsoldosok kudarcot vallottak. L. Pierre Nandjui: Houphouét-Boigny. L'homme de la France en Afrique. Paris: L'Harmattan, 1995.188. o. 2011. nyár 169
