Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - AFRIKA - Csizmadia Sándor: Nicolas Sarkozy és a "Francafrique" paradoxonjai
Csizmadia Sándor Mielőtt visszatért Párizsba, helikopterrel az „olajhatalom" trópusi erdőibe repült. „Erre a lényeges kérdésre akarok fókuszálni. Nem szabad hagyni az erdők kifosztását"- figyelmeztetett, és bejelentette, hogy a francia kormány Gabon államadósságának hét százalékát (kb. 50 millió euró) arra fordítja, hogy erdőgazdálkodási projekteket finanszírozzon a fenntartható fejlődés érdekében. Sarkozy 2008. márciusban felmentette a „nyitás kormányának" egyik baloldali tagját, Jean-Marie Bockel együttműködési államtitkárt, aki többször is kifogásolta, hogy Franciaország olyan afrikai országoknak nyújt fejlesztési támogatást, amelyek pazarolják a természeti erőforrásaikat, a lakosság „mélyszegénységben" él, miközben a vezetők korlátlanul gazdagodnak, s egyebek között Gabonra utalt. Éppen ezért 2008. januárban- a „késlekedő szakítás" miatt - sürgette az elnököt, és bejelentette, hogy ő maga akarja kiállítani a „Fran^afrique halotti bizonyítványát".37 Bockel menesztése után a Le Journal du Dimanche az ügynek szentelt cikkében megállapította, hogy Sarkozy „választási ígéretei közül a Francafrique-kal való szakítás az egyik be nem váltott ígéret maradhat".38 A felmentő döntést Omar Bongo „diktálta", aki Félix Houphouet-Boigny halála (1993) után a Frangafrique legfontosabb pillérévé39 vált. Bongo személyes tanácsadója, a klasszikus „Fran^afrique" iskolát képviselő „háttérember", Robert Bourgi szerint Bockel menesztését „egy határozott és fenyegető üzenet"40 előzte meg, amit ő juttatott el a francia elnökhöz (a fenyegetés lényege az volt, hogy Gabon az afrikai államok szuverenitását és népei méltóságát jobban tiszteletben tartó partnerek felé fordulhat). Bourgi az egyik tévéműsorában feltárta a körülményeket: amikor Claude Guéant, az Élysée főtitkára kíséretében átadta Sarkozynek Bongo üzenetét, ő azt mondta neki: „Figyelj, mondd meg Omarnak és a többi államfőnek, hogy Jean-Marie Bockel hamarosan távozni fog." A helyére Claude Guéant barátja, Alain Joyandet került, akit Sarkozy Bourgira „bízott, hogy hangolja rá Afrikára". Az új együttműködési államtitkár hamarosan már arról nyilatkozott, hogy Franciaország erősíteni szándékozik gazdasági jelenlétét Afrikában, olyan versenytársakkal szemben, mint Kína, de nem csak az ázsiai országról van szó. Másfelől kijelentette, hogy Franciaország nem lehet csupán egy olyan ország, amely értékekért harcol, miközben a piacokat mások szerzik meg.41 Robert Bourgit az államfő már 2007 szeptemberében a Becsületrend lovagi fokozatával tüntette ki, és kinevezte „afrikai ügyekben illetékes" tanácsadójává, miközben Jacques Foccart érdemeit is méltatta.42 A Le Monde43 januárban nyilvánosságra hozta a rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyveit, melyek a - korábban már említett - három francia szervezet feljelentése nyomán készültek afrikai államfők „ebül szerzett vagyonaival" kapcsolatban. Ezek szerint Omar Bongónak és családjának harminchárom háza, villája, kastélya, lakása van Franciaországban: értékük 150 millió euró (mindezen ingatlanokból egy kastélyt 18 millió euró értékben éppen 2007-ben vásároltak). Denis Sassou N'Guessónak és családjának 18 háza és lakása, valamint számos nagy értékű gépkocsija van stb.). 164 Külügyi Szemle
