Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója
Sárváry Katalin „A nemzetközi társadalom kollektív megítélése a népek családjába [való tartozás] jogos tagságáról; a szuverenitás átruházásáról; az állami utódlás szabályairól, abban az esetben, amikor nagyobb államok feloszlanak, vagy több állam egyesül. A francia forradalomig a nemzetközi legitimitás elve dinasztikus és az uralkodók státusával, illetve követeléseivel foglalkozik. Azóta a dinasztikus elvet a közösségi elv váltotta föl, és az alattvalók követeléseivel és beleegyezésével foglalkozik."57 Ha azonban összevetjük a nemzeti és nemzetközi közösségeken belül az alkotmány megváltoztatásának eljárásait, szembeötlő, hogy a nemzetközi közösség alkotmányának megváltoztatására nem léteznek különleges eljárások; az országhatárok egyszerű szerződéssel megváltoztathatók. Itt ragadható meg a nemzeti és nemzetközi rendszer/ jogrend egyik lényeges különbsége, nevezetesen, hogy „Az államok és területeik változására vonatkozó szabályok egyszerre minősíthetők túl lazának és túl merevnek; lazák, mert elég a változáshoz az egyszerű szerződés, de ugyanakkor merevek is, mert minden új államalakulásra és területi változásra irányuló törekvés - erre szolgáló sajátos jogi eljárás hiányában - az érintett államok abszolút ellenállásába" ütközik.58 Ennek köszönhető, hogy az ilyen változásokat az esetek legnagyobb részében háborúval érték el, és csak a legritkább esetben békés úton.59 Az első világháború kitörése is egy ilyen változásra irányuló törekvés következménye volt, jóllehet a közmeggyőződés megváltozása a francia forradalom hatása. Ezen a ponton válnak jelentőssé a közmeggyőződés társadalmi tényei. Bár Bibó szerint liberalizmus-individualizmus, szocializmus-kommunizmus és a modern nemzet valamennyien a demokratikus szabadság eszméjéből eredeztethetők, ezek közül „a nemzet hamarabb lett reális társadalmi ténnyé, mint akár a személyes és politikai szabadság, akár az egyenlő emberi méltóság és társadalmi igazságosság", melyeknek részleges intézményesülésük mellett is megmaradt programadó és ideológiai jellegük. „Ezért állapíthatjuk meg azt, hogy az összes politikai ideológia között a nemzet ideológiájának, a patriotizmusnak van a legkevesebb sajátos eszmei tartalma, és ugyanakkor a legerősebb tényleges közösségi nyomatéka."60 A nemzetközi legitimitás megváltozása ebben a felfogásban nem csupán e közösségek jövőre vonatkozó puszta vágyaként jelenik meg, hanem egy olyan szociológiai tényként, amely képes egy egész társadalmat mozgósítani, és amelynek figyelembe nem vétele, az ezzel összefüggő lélektani bizonytalanság következtében közösségi hisztériákhoz vezet. Ennek oka részben az, hogy az új legitimitás a feudális-monarchikus legitimitásnál erősebb követelményeket támaszt a hatalommal szemben. Mivel nem konkrét hús-vér 148 Külügyi Szemle
