Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója
A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója Sárváry Katalin B ibó Istvánról már rengeteg tanulmány született. Talán éppen munkásságának sokszínűsége és nagy ívű, több évszázadon átívelő történelmi, szociológiai és jogelmélete az oka, hogy egyetlen tudományágba se sikerült eddig egyértelműen besorolni. A tanulmány célja annak az állításnak a kifejtése, hogy Bibó sokszínű munkássága leginkább a nemzetközi kapcsolatok területét fedi le. Más szóval, Bibót a nemzetközi kapcsolatok mint önálló diszciplína magyarországi megalapítójának tekinthetjük. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a nemzetközi kapcsolatok területe az, amely a legkövetkezetesebben folytathatja munkásságát, kiapadhatatlan elméleti és ennek az önálló területnek az általa használt hihetetlenül gazdag nyelvi megalapozására támaszkodva. Bibó, bár önmagát soha nem sorolta a tudományág megalapítói közé, elvi álláspontjával nagyon is bekapcsolódik a diszciplína területén a kortársai között zajló vitákba, amikor álláspontját a reális utópiával azonosítja.1 Bibó sokszínűsége a diszciplína keretein belül is rendhagyó gazdagságot mutat. Elmélete szintetizálja szinte valamennyi gondolatot, iskolát, amely a „klasszikus elméletek" címszó alatt született.2 Szemben kortársaival, akik általában egyetlen elméleti vonallal azonosíthatók vagy azonosítanak, Bibó a Martin Wight elnevezésével fémjelzett mindhárom iskola - a realista, a racionalista és a revolucionista hagyomány - szempontjából is megfogalmazza elméletét.3 A három hagyomány három eltérő választ ad a nemzetközi kapcsolatoknak az angol iskola által megfogalmazott központi kérdésére, hogy létezik-e nemzetközi társadalom.4 A Hobbes és Machiavelli elméletével összefüggésbe hozott realista iskola a szuverenitás intézményének hiánya miatt nemmel válaszol, és a nemzetközi rendszert a „mindenki háborúja mindenki ellen" állapottal azonosítja. A Locke és Grotius elméletével kapcsolatba hozott racionalista iskola igennel válaszol, és a nemzetközi társadalmat államok közösségeként írja le. Végül a Kant és Rousseau elméletén alapuló revolucionista iskola elismeri a nemzetek közötti társadalom létét, de azt átmenetinek és elnyomónak tartja ahhoz az eljövendő társadalomhoz képest, 136 Külügyi Szemle
