Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Vincze Dalma: A NATO átalakuló koszovói jelenléte
A NATO átalakuló koszovói jelenléte fókuszáljon a státus megoldására. Emellett Eide javasolta a koszovói nemzetközi elkötelezettség - a nemzetközi felügyelet szélesebb mandátumán alapuló - átalakítását. 2005 végétől Marttá Ahtisaari az ENSZ főtitkár különmegbízottjaként mandátumot kapott egy átfogó rendezési terv kidolgozására. Az Ahtisaari által kidolgozott terv26 javaslatot tett Koszovó nemzetközileg „ellenőrzött függetlenségére", cserébe kiterjedt decentralizációt és széles körű közösségi jogosultságokat biztosított volna a szerb közösségnek. Tervezete szentesítette Koszovó de facto megosztottságát, és kimondta, hogy a nemzetközi ellenőrzés fő letéteményese az Európai Unió. Az ENSZ-közigazgatást felváltó - a polgári válságkezelés irányításáért felelős - polgári misszió vezetője az ENSZ BT kinevezésével az EU különleges megbízottja lett volna, aki egyben a Nemzetközi Ellenőrző Csoport (Intenational Steering Group, ISG) által kinevezett nemzetközi civil képviselő is. A terv, bár nem beszélt függetlenségről, de lehetőséget adott volna Koszovónak arra, hogy nemzetközi szervezetekben taggá váljon, és képes legyen nemzetközi szerződéseket kötni. A javaslat alapján azonban nem sikerült megegyezésre jutni az ENSZ Biztonsági Tanácsában, így 2007 augusztusában a kontakt csoportból alakult trojka27 közreműködésével Belgrád és Pristina újabb érdemi lehetőséget kapott a tárgyalásos megoldás megtalálására. A trojka közvetítésével folytatott tárgyalások nem hoztak sikert; erről 2007 decemberében jelentést tettek az ENSZ főtitkárának.28 A jelentés értékelést, javaslatokat nem tartalmazott, csupán tárgyszerűen ismertette a tárgyalási folyamatot. Megállapította: eredményként könyvelhető el, hogy a trojka képes volt megkönnyíteni a magas szintű, intenzív és tartalmas párbeszédet Belgrád és Pristina között, a feleknek azonban nem sikerült megállapodniuk Koszovó végleges státusáról, mivel egyik fél sem adta fel eredeti álláspontját a Koszovó feletti szuverenitás kérdésében: Belgrád a „mindent, csak függetlenséget nem", Pristina pedig a „bármit, ami függetlenség" politikáját képviselte. A feleknek a státusról vallott álláspontja változatlan maradt ugyan, de a trojkának köszönhetően fontos kötelezettségvállalások születtek: ígéretet tettek, hogy tartózkodnak minden akciótól, amely veszélyeztetheti a biztonsági helyzetet Koszovóban vagy máshol, és nem élnek az erőszak, a fenyegetés, a megfélemlítés eszközével. A trojka jelentése alapján az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz álláspont mozdulatlansága miatt nem sikerült megállapodásra jutni, így nem kerülhetett sor a BT Koszovó státusával és a koszovói nemzetközi jelenléttel foglalkozó 1244-es számú határozatának módosítására vagy új határozat elfogadására. Az Európai Unió tagállamai, tudatában a koszovói rendezési folyamat bizonytalanságából fakadó regionális és lokális kockázatoknak, az Európai Tanács 2007. december 14-i ülésén kötelezettséget vállaltak az európai biztonság- és védelempolitika hatálya alá tartozó misszió elindítására. A külügyminiszterek megerősítették elkötelezettségüket Szerbia mielőbbi európai integrációja mellett is.29 Nem sokkal ezután, 2008. február 17-én Koszovó egyoldalúan, de a nemzetközi közösség főbb szereplőivel koordináltan kikiáltotta függetlenségét. 2011. nyár 121
