Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában Miután 1941. október 4-én a vichyi kormány kihirdette „munkaügyi kartáját", amelyben előírta a korporációk felállítását - előmozdítandó a tőke és a munka egyetértését, betiltotta a sztrájkot, de azt is, hogy a tulajdonosok a munkások megzsarolására leállítsák a gyárukat, megállapította a kötelező minimálbért, feloszlatta a szakszervezeteket -, a Tábornok azonnal reagált. 1941 novemberében Londonban és Oxfordban tartott két beszédében vázolta fel a nyilvánosság előtt társadalmi víziójának néhány elemét. Kifejtette, hogy a műszaki haladás eredményeképpen teret nyert egy fajta „elgépiesedés", aminek az a következménye, hogy az egyén kikerülhetetlenül megsemmisül a megmentésére kifejtett hatalmas erőfeszítés nélkül. Úgy vélte, hogy az ország felszabadítását követően, annak szükségszerű következményeként minden francia számára olyan körülményeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy méltóságban és biztonságban éljen, gondolkodjon és dolgozzon. Később több alkalommal hozzáfűzte, hogy célja egy olyan gazdasági és társadalmi rendszer megteremtése, amelyben egy monopólium, egy (érdek)szövetség sem képes az államra telepedni, sem pedig az egyének sorsát igazgatni, és amelyben minden francia minden pillanatban rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy képességeinek megfelelően dolgozhasson, olyan feltételek mellett, amelyek lehetővé teszik neki és családjának, hogy méltó körülmények között éljen. E rendszerben a munkások és műszakiak szervesen „társulnak" a munkahely működéséhez. Ez a megtermékenyítő reform szolgál majd a megújult ország számára ahhoz, hogy „vigaszt nyújtson" gyermekeinek. A munka világa felé fordulását az is indokolta, hogy várakozásával ellentétben, Londonban kibontott zászlaja alá egyáltalán nem tülekedtek a „kivételezettek" azért, hogy „hazafias kötelességüket" teljesítsék. A nemzet örök nagyságának forrása a „francia munkástömegek hazafisága, bátorsága, önfeláldozása" - mondta. Majd a félreértések elkerülése végett később12 még hozzáfűzte, hogy Franciaországban - ahol az összeomlás, az árulás és a kivárás a vezetők és a kiváltságosok minden hitelét elvette, és ahol a nép széles tömegei, éppen ellenkezőleg, a legbátrabbak és a leghűségesebbek maradtak - nehezen lesz elképzelhető a háború után, hogy a rettenetes megpróbáltatásokat követően egy olyan társadalmi és erkölcsi rendszer talpon maradjon, amelyik a nemzet érdekei ellen lépett fel. Még világosabban fogalmazott e tekintetben valamivel korábban, az ellenállási mozgalmakhoz intézett nyilatkozat, amelyben a Tábornok már egyenesen úgy fogalmazott, hogy a francia nép egy politikai, gazdasági és társadalmi forradalom reményében egyesült.13 A politikai forradalom a vichyi rendszer szétzúzását jelenti; a gazdasági forradalom a gazdasági hatalom kollaboráló bitorlóinak eltüntetését, mivel ez utóbbiak egyéni érdekeket tömörítő koalíciója a nemzeti érdek ellen lépett fel; és végül a társadalmi forradalom arra hivatott, hogy lerombolja az „emberek tömegeinek gépies szervezését", valamint arra, hogy olyan közgaranciákat teremtsen, amelyek az „örökös visszaélések zsarnoksága ellen" biztosítják mindenki számára a szabadságot és méltóságot a munkájában és létezésében - áll a nyilatkozatban.14 2011. nyár 81
