Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Péczeli Anna: Bob Woodward: Obama háborúi
Könyvekről két kisebb dandárra van azonnali szükség, ami nagyjából 13 ezer főt takar, és ezt az év végén egy újabb tízezer fő egészíthetné majd ki. Lute ellenzésére azonban némiképp módosult ez a szám, és 13 ezerről felment 17 ezerre, kiegészülve egy négyezer fős hírszerzési és kiképzési feladatokkal megbízott egységgel. Február 13-án végül ezt a Pentagon-jelentést alapul véve, négy opciót vázoltak fel az elnöknek: 1. csak a Riedel- jelentés után döntsön a csapatnövelésekről; 2. küldjön 17 ezer főt azonnal; 3. küldjön 17 ezer főt két részletben; 4. küldjön 27 ezret, amiből 17 ezret azonnal átvezényelnének, a maradék tízezret pedig csak az év végén. Joe Bidennel szemben - aki ellenezte a csapatnövelést - Clinton, Gates, Mullen, Jones és Petraeus a 2-es és 4-es opciók valamelyikére voksoltak, azt javasolva, hogy az elnök azonnal küldjön 17 ezer főt, a továbbiakról pedig a nyár végére tervezett újabb felülvizsgálat alkalmával döntsön. Az elnök végül meg is fogadta tanácsukat, és három nappal később megírta a Pentagonnak, hogy jóváhagyja a 17 ezer fős azonnali csapatnövelést - mely döntés összhangban állt a később elkészült Riedel-jelentés következtetéseivel is. Prezentációját összegezve Riedel kiemelte, hogy a Bush által jóváhagyott csapatnövelések és az Obama által kivezényelt újabb 21 ezer fő összesen 33 ezer fővel gyarapítja az afganisztáni amerikai erők számát egy éven belül, ami mindenképp jelentős eredményeket fog hozni. A 2009. márciusi Obama-beszéd lényegében ezeket a döntéseket kommunikálta az amerikai lakosság irányába, bejelentve az afganisztáni-pakisztáni közös stratégiát, amelyben nagy hangsúlyt fektetnek a szomszédos Pakisztánra és az ott rejtőzködő tá- libok semlegesítésére. Ennek érdekében pedig öt éven át évi 1,5 milliárd dollár segélyt szánnak az országnak. Pakisztán és Afganisztán kapcsán pedig szintén bejelentették, hogy még január folyamán létrehozták az afganisztáni-pakisztáni különmegbízott posztját, amelyet a nemrégiben elhunyt, igen rutinos diplomata, Richard Holbrooke kapta. A 17 ezer fős harcoló alakulatok mellé pedig elrendelték négyezer fős kiképző erő kivezénylését is. A következő két szerkezeti egység némiképp összefonódik, hiszen az ISAF újonnan kinevezett vezetőjének, Stanley McChrystalnak a nyár végi stratégiai felülvizsgálata egyrészt új prioritásokat nevez meg, melyekben nagyobb hangsúly kerülne a civil lakosság védelmére; másrészt azonban újabb 40 ezer főt (négy dandárt) kér feladatai végrehajtására. Ennek következtében egy hónapokon át húzódó, rendkívül éles belpolitikai csatározás bontakozott ki, melyet végül a decemberi West Point Katonai Akadémián elmondott Obama-beszéd zárt le. Személy szerint ezen fejezeteket tartom a könyv legérdekesebb és egyben legértékesebb fejezeteinek is, hiszen az itt felvázolt belpolitikai csatározások olvasása közben több tucatnyi titkos nemzetbiztonsági ülés részleteibe kapunk bepillantást, amelyek egyedülálló képet festenek az Egyesült Államok külpolitikai döntéshozatalának mechanizmusáról. A Woodward-könyveket jól ismerők számára érdekes párhuzamot lehet itt állítani a McChrystal-jelentést követően kettészakadó Obama-adminisztráció 292 Külügyi Szemle
