Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei A Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági unió pillére Az Európai Tanács hamar átvette a stratégiai vezető, politikai kezdeményező szerepet az Európai Unió gazdasági kormányzati rendszerének megreformálásában is, méghozzá a 2010-es európai államadósság-válságra adott válaszkeresés során. A 2010-es európai államadósság-válság egyértelműen felhívta a figyelmet a Monetáris és Gazdasági Unió gazdasági unió részét érintő szabályozás problémáira. Mint ahogy azt már említettük, a tagállamok a Van Rompuy által vezetett munkacsoport felállítását a 2010. márciusi Európai Tanács-csúcsértekezleten kezdeményezték, mégpedig kettős céllal. Egyrészt azért, hogy a munkacsoport dolgozza ki, miként lehetne megoldani a nagyobb fokú költségvetési fegyelem (vagyis a Stabilitási és növekedési paktum) céljainak betartatását a tagállami kormányokkal. Másrészt, hogy dolgozzanak ki egy állandó, hosszú távon is használható válságkezelési mechanizmust (Európai stabilizációs mechaniz- mus/European Stabilility Mechanism (ESM) névvel) az euróövezet országai részére, a monetáris unió stabilitásának megőrzése érdekében. Egy olyan mechanizmust, amely képes az euróövezetben keletkező pénzügyi zavarok (mint például a görög vagy az ír krízis) kezelésére, a bajba jutott országok megsegítésére. Ami a Van Rompuy-munkacsoport költségvetési fegyelemmel kapcsolatos feladatait illeti, a munkacsoport több javaslatot is kidolgozott mind erre, mind pedig ezzel összefüggésben az erőteljesebb gazdaságpolitikai koordináció érdekében. Ezeket a javaslatokat, mint ahogy azt már korábban említettük, jogszabályi formában az a hatos jogszabálycsomag tartalmazta, amelyet 2010 októberében hozott nyilvánosságra az Európai Bizottság, és végső elfogadása 2011 júniusában várható. Az intézkedési javaslatok között szerepelt például, hogy a Stabilitási és növekedési paktum már meglévő keretein belül maradva, de annak megszegését súlyosabb szankciókkal büntetve ösztönözzék a tagállamokat a költségvetési célkitűzések betartására. Szintén a Stabilitási és növekedési paktummal kapcsolatos javaslat volt, hogy a jövőben ne csak a költségvetési hiánycél túllépését büntessék, hanem (az amúgy a Stabilitási és növekedési paktumban eleve szereplő) államadósságcéljára is figyeljenek. Emellett a makrogazdasági egyensúlytalanságok megállapításának és kezelésének kérdésével kapcsolatosan azt is javasolták, hogy kerüljön kidolgozásra egy olyan új makrogazdasági felügyeleti rendszer (egy makrogazdasági „eredménytábla" formájában), amely, a Stabilitási és növekedési paktummal párhuzamosan létrehozandó jogi keretre épülve, kiszélesítené azon makrogazdasági mutatóknak a körét (például a fizetési mérleg nagyságának mutatójával), amelyeket az országokkal kapcsolatosan figyelemmel kísérnének, értékelnének. Amennyiben úgy ítélnék meg (az Európai Bizottság javaslatára a Tanács), hogy egy ország a „túlzott egyensúlyhiány" állapotában van, akkor (hasonlóan a „túlzott költségvetési hiánynál" alkalmazottakhoz), javaslatokat tehetnének a tagállam részére, hogy milyen gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtása lenne célszerű nemzeti szinten az adott tagállamban. Ha a tagállamok nem tennék meg a szükséges lépéseket a makrogazdasági 2011. tavasz 177
