Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei szintű szabályozás alá vonni, például a hagyományos közösségi módszer vagy az EU szabályzó, jogharmonizációs módszerének segítségével. Emellett a nyílt koordinációs módszer jellemzője, hogy kikényszeríthetősége gyakorlatilag nincs, de rugalmassága és nyitottsága miatt mégis sokan sokat vártak tőle. Azt gondolták, hogy az integráció elmélyítésének egy új, innovatív eszköze lehet belőle. A Lisszaboni stratégia 2005-ös felülvizsgálata során a tavaszi európai tanácsi csúcs- értekezleten az államelnökök és kormányfők a Lisszaboni stratégia folytatása mellett döntöttek, változtatásokat fogadtak el viszont a Lisszaboni stratégia menedzselésével, kormányzásával kapcsolatosan. Úgy ítélték meg, hogy a megvalósítás folyamata a 2000 és 2005 közötti időszakban nehezen értelmezhető, túl bonyolult volt. Ennek az eredménye pedig a túl sok papír és a túl kevés érdemi eredmény lett. Az Európai Tanács döntése értelmében „lényeges, hogy az EU és a tagállamok hatékonyabb és konkrét lépésekkel járuljanak hozzá a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Ennek szellemében (a kormányzás javítása érdekében) egyszerűsített mechanizmust kell felállítani".22 Ez az egyszerűsített mechanizmus egy új, 2005-ben kezdődő és 2008-ban megújuló hároméves integrált gazdasági és foglalkoztatási ciklust jelentett. Ennek a hároméves integrált gazdasági és foglalkoztatási ciklusnak a főbb elemei a következők voltak: • az Európai Bizottság minden hároméves ciklus elején elkészítette Stratégiai jelentését (Strategie Report), illetve minden év januárjában az Eves előrehaladási jelentéseket (Annual Progress Reports); • Ezt követően elkészítették (az Európai Bizottság javaslatára az Európai Tanács fogadta el) a korábbi Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat és a Foglalkoztatási iránymutatásokat magában foglaló, azokat felváltó Integrált iránymutatásokat (Integrated Guidelines), amely most már három-három évre készült. Az Integrált iránymutatások alapja az Európai Bizottság Stratégiai jelentése volt. Amennyiben az Eves előrehaladási jelentések alapján indokoltnak tartották, az Európai Tanács tavaszi ülésén az államelnökök és kormányfők dönthettek az integrált iránymutatások szükséges kiigazításáról. Az integrált iránymutatások végleges elfogadása körülbelül június környékén történt meg. • Az Integrált iránymutatások alapján a tagállamok saját hatáskörben elkészítették Nemzeti reformprogramjaikat (National Reform Programs), amelyek szintén háromhárom évre készültek. A Nemzeti reformprogramok megvalósításának menetét az éves szinten elkészített Megvalósítási jelentések (Implementation Reports) tartalmazták. Ezeket a programokat és jelentéseket a tagállamok az ősz során készítették el és juttatták el az Európai Bizottsághoz. Az éves Megvalósítási jelentések alapján készítette el az Európai Bizottság a következő én januárjában bemutatandó Eves előrehaladási jelentését, és ezzel újraindult a folyamat (lásd első pont). • Emellett az Európai Bizottság részéről, a nemzeti programok közösségi párjaként, hároméves Közösségi lisszaboni programok (Community Lisbon Programme) is 2011. tavasz 171
