Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei szemben az EU szabályzó módja, amely az egységes belső piac kialakításával és teljessé tételével összefüggésben vált népszerűvé, továbbra is megőrizte domináns helyzetét. A 2000-es évek elejétől kezdődően a legdinamikusabb növekedést a szerzők a politikai koordináció módszerének egyre gyakoribb és nagyobb mértékű használatában figyelték meg. A foglalkoztatáspolitika mellett a nyílt koordináció módszere egyre több politikai területen (többek között a Lisszaboni stratégiának köszönhetően) vált használatossá. Az elosztási, költségvetési mód megőrizte fontos szerepét olyan területeken, mint például a kohéziós politika vagy az agrárpolitika; az intenzív kormányköziség pedig olyan területeken, mint a közös kül- és biztonságpolitika vagy a bel- és igazságügyi együttműködés. Az öt politikaalkotási módszerrel kapcsolatos második általánosan megfigyelhető tendencia az volt, hogy az egyes elkülönült, önálló politikai területeken belül egy időben, egyszerre egyre több típusú politikaalkotási módszer használata is jellemzővé vált. Erre a tendenciára a már említett agrárpolitikán és versenypolitikán kívül a többi között a foglalkoztatáspolitika, a bel- és igazságügyek vagy a gazdasági és monetáris unió is jó példa. A foglalkoztatáspolitikában sem a politikai koordináció módszere volt az egyedül használatos politikaalkotási eszköz, ezt a politikai területet is jellemezte például az EU szabályzó módjának használata is. A bel- és igazságügyek területén sem csupán az intenzív kormányköziség módszerét használták, hanem ezen a politikai területen is megjelent egyes ügyekben például a tradicionális közösségi módszer alkalmazása. A szerzők a Gazdasági és Monetáris Unió területét találták a legkirívóbb példának arra nézve, hogy egy politikai területen belül a legtöbb típusú politikaalkotási módszer került egyszerre alkalmazásra.17 A Gazdasági és Monetáris Unió területén megtalálható volt mind a hagyományos közösségi módszer, mind a politikai koordináció, de az EU szabályzó módjának használata is. Ez az első kettő, az EU politikaalkotási folyamatait érintő trend, változás ismételten megerősíti azt a hosszabb időszak (tulajdonképpen, mint ahogy az a könyv korábbi kiadásaiból kiderült, az 1970-es évek közepe) óta tartó tendenciát, hogy az Európai Unió politikaalkotási módszerei egyre sokszínűbbeké, egyre diverzifikáltabbá válnak. A 2000-es évek első évtizedében megfigyelt trendek közül a harmadik trend még e diverzifikáción is túlmutató változásokra hívta fel a figyelmet. Ez az úgynevezett „hibrid", kísérletező jellegű, innovatív politikai módszerek kialakulása az Európai Unió politikaalkotási rendszerében.18 Ez azt jelenti, hogy ezeknek a „hibrid", innovatív politikaalkotási módszereknek a kialakítása során a politikaformálók nagyon rugalmasan és újszerű módon kombinálják, alakítják át a korábban használt hagyományos vagy az újabb politikaalkotási módszereket. Erre a trendre a vizsgált időszakban jó példa volt az egységes belső piac 2008- ban elfogadott megújított szabályozása,19 de - mint ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk - erre a trendre kiváló példák lesznek azok az új politikaalkotási megoldások is, amelyek az Európai Unió megújított gazdasági kormányzati rendszerét jellemzik 2010 óta. 2011. tavasz 165
