Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna Svédország Lengyelországgal együtt elkötelezetten támogatja a keleti szomszédság Európai Unióhoz való közeledését, de motivációik eltérnek. A skandináv ország alapvetően az uniót mint nemzetközi soft powert képzeli el, ami erőszak alkalmazása nélkül, pusztán puha eszközökkel érvényesíti elképzeléseit a nemzetközi politikai porondon. Ennek egyik eleme az európai értékek és normák terjesztése, mindenekelőtt a demokratizáció. Svédország nemzetközi fejlesztéspolitikájában is prioritásként jelenik meg a demokrácia és az emberi jogok támogatása,44 és az európai szomszédságpolitikának is erre a dimenziójára helyezi a hangsúlyt. A nemzetközi fejlesztési segélyezés keleti célországai Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova és Grúzia, amelyek a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökségen keresztül kapnak támogatást a demokratikus politikai átmenet és a piacgazdaságra való átállás elősegítésére. Svédország már a Keleti Partnerség kidolgozására irányuló javaslat benyújtása előtt kritikát fogalmazott meg a szomszédságpolitikával szemben, így Lengyelországnak könnyű volt meggyőznie, hogy támogasson egy további ösztönzőkkel ellátott együttműködési keretet. Az országban nem nyilvánosan vitatott téma a keleti szomszédságpolitika vagy a Keleti Partnerség, a régió és az EU viszonya nem kap akkora médiavisszhangot, mint Lengyelországban. 2009 második félévében Svédország látta el az EU elnöki tisztét, ám ennek ellenére kevés haladást ért el a Keleti Partnerség terén. Igaz ugyan, hogy az elnökségnek nem is voltak ambiciózus tervei, Stockholm inkább a keret működésének beindítását szerette volna zökkenőmentesen lebonyolítani. Az e téren viszonylag eseménytelen félév során mélyült el a gazdasági válság is az Európai Unióban, s ez tovább szűkítette a svéd elnökség mozgásterét. Az viszont elmondható Svédországról, hogy a külügyminiszter, Carl Bildt, a kezdeményezés beindulása és az EU-elnökség után is változatlan intenzitással egyeztetett tovább lengyel kollegájával, Radosíaw Sikorskival, akár bilaterális kezdeményezésekről (mint a Stefan Fülének és Catherine Ashtonnak küldött levél), akár multilaterális megbeszélésekről (a kibővített V4-külügyminiszteri találkozók) volt szó. Összességében az EU mélyítése és bővítése mellett is elkötelezett ország nem a bővítés alternatívájaként, hanem a partnerek esetleges csatlakozását előkészítő programként látja a Keleti Partnerséget. Hangsúlyos területként kezeli az országok EU-hoz való közeledését jogi és gazdasági értelemben. A társulási megállapodások aláírása és a szabadkereskedelmi övezet kialakítása ezért kiemelt fontosságú. Ezt kiegészíti az egyének mobilitásának elősegítése, vagyis a vízumkönnyítés és hosszabb távon a vízummentesség elérése. Ahogy Lengyelország, úgy Svédország is tisztában van azzal, hogy a jelenlegi finanszírozás nem elegendő ahhoz, hogy az EU megfelelő anyagi támogatást nyújthasson a keleti partnereknek költséges reformjaik megvalósításához. Ezért szintén támogatja az unión kívüli források bevonását, és az EU részéről az Európai szomszédsági és partnerségi eszköz felülvizsgálatát45 124 Külügyi Szemle
