Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna a Szovjetunió széthullása után, annak helyén létrejött államok önállóságának, szuverenitásának megerősítéséhez, a térség stabilitásának kialakításához és demokratikus valamint gazdasági fejlődésük elősegítéséhez. Az ennek megvalósításában való részvétel pedig nemcsak Lengyelország és a keleti szomszédok, de az Európai Unió érdeke is, mivel így egy stabil és biztonságos régiót tudhat maga mellett, amellyel eredményesen tud együttműködni, és amelynek gazdasági potenciálját a maga javára tudja fordítani. Lengyelország számára Ukrajna a legjelentősebb partner a régióban, nemcsak mérete, de elhelyezkedése és a rajta áthaladó gázszállítási útvonalak miatt is. Őt követi Fehéroroszország, számottevő lengyel kisebbséggel, itt Varsó elsősorban az autoriter berendezkedés alatt kvázi ellehetetlenítve működni próbáló civil szférát és az ellenzéket igyekszik segíteni. Moldova és Grúzia európai ambícióit és hosszú távú tagsági perspektívájuk napirenden tartását szintén támogatja Lengyelország, de a földrajzi távolság okán a Kaukázus önállóan kevésbé jelenik meg a lengyel külpolitika célterületei között. Lengyelország már az EU-hoz való csatlakozása előtt, sőt csatlakozási tárgyalásai megkezdésétől hangsúlyozza, hogy az unió részéről felelős szerepvállalásra van szükség Kelet-Európábán, és a bővítést követően szükség lenne egy keleti szomszédságpolitikai dimenzió kialakítására.30 Az EU a közép-európai bővítés közeledtével látta egyre időszerűbbnek egy átfogó szomszédsági keret kialakítását, ám ebben nem különültek el egymástól a déli és a keleti szomszédok. Lengyelország kidolgozott ugyan egy javaslatcsomagot 2003-ban, melyben már ekkor szerepelt a társulási megállapodások megkötésének felajánlása Ukrajna és Moldova, demokratikus reformok esetén pedig akár Fehéroroszország számára is. Hosszú távon Lengyelország támogatta volna Ukrajna EU-csatlakozását is.31 Mivel azonban még nem volt uniós tag, így nem volt beleszólása a szomszédsági keret kialakításába, ezek a javaslatok pedig nem nyertek támogatást az unió részéről. A 2004-es csatlakozás után azonban megváltozott Lengyelország szerepe: teljes jogú tagként már politikaformáló szerepre is igény tarthatott, ám ezzel párhuzamosan meg kellett tanulnia az EU játékszabályai szerint képviselnie az álláspontját, ami az első években nem volt zökkenőmentes. Noha a lengyel politikai életben konszenzus van a pártok között az EU keleti külkapcsolatainak fontosságát illetően, a hangsúlyok és a külpolitikai retorika pártonként eltér. Általában elmondható, hogy Varsó a keleti szomszédsági kapcsolatokat szeretné önállóan úgy alakítani, hogy azok nem az EU és Oroszország vagy éppen egyes tagállamok és Oroszország kétoldalú viszonyának váljanak függvényévé. Az Oroszországgal való együttműködési hajlandóság azonban szintén eltérő a különböző pártok esetében. 2005 és 2007 között, a Jog és Igazságosság párt által vezetett kormányzat alatt a Jaroslaw Kaczynski-féle konzervatív nacionalista és esetenként populista retorika következtében Lengyelország és Oroszország kapcsolatai a rendszerváltás óta mélypontra kerültek. Miután a Kaczynski-kormány 2006-ban a Lengyelország elleni részleges orosz importtilalom miatt blokkolta az új orosz Partnerségi és együttműködési 120 Külügyi Szemle
