Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője található, mint a francia kezdeményezésű Mediterrán Unióé: a közösség egészének hasznát is szolgáló, de a tagállamok nem mindegyike számára fontos vállalkozás, amelynek elkötelezett képviselete elsősorban önérdekkövetésként értelmeződik. A fenti négy szempontból is következik, hogy Németország támogatja a Keleti Partnerség intézményét, sok szempontból saját soros elnökségi periódusa alatt felkarolt innovációkat látva viszont benne (az egykori ENP Plus elemeit). Mindemellett nem fenntartások nélkül támogatja a kezdeményezést: elsődlegesen a gazdasági együttműködés promóciója, a kormányzati képességfejlesztés segítése, ám csak puha demokratizációs programok felkarolása, az orosz partner érdekeinek figyelembevétele és az unión belüli „döntőbírói" ambíció határozza meg elkötelezett, de markáns feltételekkel tarkított támogatói álláspontját.24 A fenti szempontok jelentős része tükröződött Guido Westerwelle külügyminiszter Ashton főképviselőhöz intézett februári levelében. Ebben a német diplomácia vezetője egyfelől elzárkózott újabb pénzügyi források megnyitásától, és a business as usual bizottságra jellemző gyakorlatát is kritizálta. Elképzelése szerint a valódi partnerségeket szabad csak támogatni, és ezért egy pénzügyi perspektívában meghatározott források fele a partnerek által elért haladás alapján, nem feltétlenül kiegyensúlyozott, inkább jutalmazó jelleggel kerüljön elosztásra. A szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség intézményrendszerének lebontását ugyanakkor Westerwelle sem támogatná, ahogy a déli dimenzió további erősítésétől is elzárkózott - dacára az alább vázolt francia vezetésű, az észak-afrikai forradalmakra reagáló kezdeményezésnek. Westerwelle levele éppen ezért jó összefoglalása a szigorodó, de elveiben nem változó német álláspontnak, amely szerint a keleti szomszédságpolitikai dimenzió fontos eleme az EU külkapcsolati rendszerének, de intézményesülése nem mehet a déli dimenzió rovására, nem vonhat el forrásokat egyéb kiadási tételektől, és nem lehet úgy folytatni a kapcsolatok építését, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy az eddigi erőfeszítések gyakran nem jártak sikerrel.25 Egy hatékonyabb, rugalmasabb és dinamikusabb keleti politika - azaz a partnereket hatékonyabban bevonó, támogatás helyett piacnyitással operáló, több europaizációt és regionális multilateralizmust elősegítő Keleti Partnerség - továbbra is számíthat azonban Berlin támogatására. Franciaország Franciaország hivatalos álláspontja a Keleti Partnerséggel kapcsolatban három fő elemet tartalmaz. Ezek szerint Franciaország támogatja a Keleti Partnerséget, a Mediterrán Unió természetes és logikus kiegészítőjeként tekint a kezdeményezésre, amelytől elvárja, hogy az ne váljon Oroszországgal szemben „cordon sanitaire"-ré, illetve utóbbinak még a látszatát is kerülje. A hivatalos álláspont mögötti érdekek ugyanakkor komplexebbek. Párizs a Keleti Partnerségre vonatkozó svéd-lengyel kezdeményezés 2011. tavasz 117
