Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kőrösi István: Közép-Európa helye a nemzetközi (európai) gazdasági, pénzügyi és innovációs folyamatban
Körösi István Európa kettészakítottsága 1989-ig a földrész két része közötti munkamegosztást eltorzította, szintjét mélyen az ésszerűnél alacsonyabbra vetette vissza. Ez nemcsak Kelet-Közép-Európa fejlődését gátolta, hanem Nyugat-Európa világgazdasági pozícióinak romlása is bekövetkezett. A fejlődést történelmi dimenzióban tekintve, mivel az Egyesült Államok szoros munkamegosztást alakított ki Kanadával és egyre inkább Mexikóval is, ami a NAFTA létrehozásával intézményi megerősítést is nyert, Japán pedig egyre szélesebb munkamegosztási kapcsolatrendszert és beszállítói, felvevőpiaci hátteret épített ki Délkelet-Ázsiában, Nyugat-Európának is elengedhetetlenül szüksége van nemcsak piacainak bővítésére, hanem szélesebb alapokon nyugvó fejlesztési és kooperációs bázis kialakítására is. Erre az egyetlen természetes földrajzilag közeli térség Közép-Európa. Ugyanez igaz politikai és biztonsági szempontból is. Kelet-Közép- Európa tényleges beépítése az európai munkamegosztásba és de facto integrálása a de jure belépésen immár túl, lényegesen növelné az Európai Unió világpolitikai súlyát, biztonságpolitikai szerepét és megerősíthetné Európát a világgazdasági versenyben. A visegrádi országok csatlakozása az EU-hoz azt is jelentette, hogy az unió keleti határa 350-400 kilométerrel keletebbre került, így a stabilitás övezete földrészünk nagyobbik részét foglalja magába. Ettől a kelet-közép-európai térség országai a tényleges összefonódást várták, azonban a felértékelődés nem következett be, az EU nyugat-európai és közép-európai térségének nyugati országai (Németország és Ausztria) azt érzékelték és úgy értékelték, hogy biztonsági zónájuk keletre tolódott, így ebből a szempontból kevesebb stratégiai figyelmet szenteltek a visegrádi térségre. A „koncentrikus körök Európája", a „több sebességű Európai Unió" és a „kemény mag"-ra építő EU-koncepciók közös vonása annak a ténynek a tudomásul vétele, hogy az unió tagállamainak tényleges integrálódási színvonala és keretfeltételei nem azonosak. A csatlakozás nyomán még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kelet-közép-európai térségben az EU-cégek a nyugat-európai piacok lassú bővülése miatt fokozottan törekednek a csatlakozott országok vásárlóinak meghódítására. Az ipari termékek és szolgáltatások piacán egyértelműen erősödött az uniós szállítók versenye, ami jelentős átrendeződéssel és a belföldi vállalatok piacvesztésével járt a kelet-közép-európai országokban. Fontos tanulság, hogy az egyes ágazatokban a költségszínvonal-beli, szerkezeti és termelékenységi különbségek függvényében egyaránt találhatók dinamikusan fejlődő és leépülő alágazatok, szegmensek, termékek. Az EU-tagság fontos következménye, hogy a kelet-közép-európai országokban is az uniós cégekkel történő kereskedelem és együttműködés belpiaci feltételekkel bonyolódik le, így a versenyelőnyöket döntően az erősebb partnerek aknázhatják ki. A kelet-közép-európai országok felvételére való hajlandóságot, csakúgy, mint a korábbi kibővítések esetében, az EU politikai akarata és készsége döntötte el. A nyugateurópai, a német és osztrák vállalatok saját termelésüket racionalizálhatták és fajlago82 Külügyi Szemle
