Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kecskés D. Gusztáv: Egy humanitárius csoda anatómiája - az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása
Kecskés D. Gusztáv munkacsoport 1958. augusztusi ülésén 1959-re például mindössze négymillió dollárt javasoltak a szervezet rendelkezésére bocsátani...14 Mivel magyarázható mégis a magyar menekültbefogadás szinte páratlan sikere? Az 1951-es genfi Menekültügyi konvenció15 létrehozása idején jellemző volt az érzékeny humanitárius attitűd, amely a második világháború szörnyűségeinek megismétlődését mindenképpen meg kívánta akadályozni. Bár a világ továbbra is tökéletlennek tűnt, legalább igyekeztek biztosítani, hogy a nemzetközi közösség tisztességesen bánjon azokkal, akik elnyomás és üldözés miatt menekültként kénytelenek elhagyni hazájukat. Ezért építették be a menedékhez (asylum) való jogot az alapvető emberi jogok közé az egyetemes nyilatkozatba.16 Határozottan törekedtek arra is, hogy az ENSZ- chartában kifejezett alapvető emberi jogok és szabadságjogok a gyakorlatban meg is valósuljanak. így szerepel az 1951-es konvenció preambulumának első bekezdésében: „az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a Közgyűlés által 1948. december 10-én elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata megerősítette azt az elvet, hogy az alapvető jogok és szabadságok az embereket megkülönböztetés nélkül illetik meg.. ."17 A Menekültügyi konvenciót a gyakorlat során az államok nagy része alapvetően liberális és humanista szellemben alkalmazta.18 így például az a tény, hogy a dokumentumban a menekültstátus egyéni meghatározása szerepel, nem akadályozta a csoportokra való alkalmazást, amikor ez szükségesnek látszott19 - mint ahogyan ez a magyar menekültek esetében meg is történt. Ekkorra ugyanis a nemzetközi jog általánosan elfogadott elve lett, hogy „bona fide" [jóhiszeműen] menekültet nem szabad visszaküldeni abba az országba, ahol veszély fenyegeti: „az Egyesült Nemzeteknek a hontalan személyek jogállásáról 1954-ben tartott konferenciájának egyhangú határozata... az irányadó. A konferencia leszögezte a véleményt, hogy a menekültek státusáról szóló 1951-es konvenció 33. cikkelye annak az általánosan elfogadott elvnek a kifejeződése, amely szerint egyetlen állam sem utasíthat ki vagy fordíthat vissza bármilyen módon valamely személyt olyan területek határaira, ahol faja, vallása, nemzetisége, valamilyen sajátos társadalmi csoporthoz vagy politikai véleményhez tartozása miatt élete vagy szabadsága fenyegetve lehet."20 Korának talán legjelentősebb menekültjogi szaktekintélye, a menekültügyi főbiztos vezető jogi tanácsadója, Paul Weis az American Journal of International Law 1954. áprilisi számában megerősíti, hogy ez valóban széles körben, szinte egyetemesen elfogadott elv volt.21 A magyar menekültek befogadását nagymértékben elősegítette a nyugati társadalom támogató hozzáállása is. Az írott források és a szóbeli közlések egységesen állítják, hogy a magyar felkelők élet-halál harcát feszült, sőt aggódó figyelemmel és kitüntetett szimpátiával kísérő nyugati közvélemény, amelyet sokkolt a Szovjetunió brutális katonai fellépése, különleges együttérzéssel fogadta a földjükre érkező menekült magyarokat.22 „Az ötvenhatos magyar emigránsok a forradalom dicsőségének részeseiként és egy a világ bámulatát kiváltó nemzeti felbuzdulás hőseiként érkeztek külföldre. Sok 160 Külügyi Szemle
