Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Radó Nóra keresztül, sokkal inkább a konvenciók működése által rajzolják meg. Emiatt a „másokkal" kapcsolatos bizonytalanság, a média, a hadsereg és az események „igazsága" dominál az egész látványosságban. Előbukkan egy olyan törekvés, amely ezt a bizonytalanságot a narratíva használatán keresztül kívánja elfedni, amely egy teljes diskurzust kínál az események logikus és kronologikus sorozatával; a hírmédia azonban a műfaj sajátosságai miatt nem szolgálhatta ezt a célt és a dokumentumfilm inkább a beilleszkedő újságírók történetének elmesélését célozta Jessica Lynch sztorijának jelmezében. Emiatt csupán a dokumentarista dráma tudott „teljes" magyarázatot adni a Lynch-látványos- ságra: közvetíteni tudott minden normát, értéket és attitűdöt, amely a látványossághoz tapadt, kezdve a hősiességtől a háborúra való mobilizálásig. Ez arra a tendenciára mutat, hogy a jövőben történő hasonló események társadalmi reprezentációja inkább dokumentarista drámák formájában képzelhető el, semmint kompakt dokumentumfilmekben vagy hírháttérprogramokban. Összegzés Jessica Lynch történetének fontossága abban rejlik, hogy sikeresen változtatták át médialátványossággá, amelynek működtetésében a média és a hatalom egy olyan utat követett, amelyet a hiperrealitás keretei „írtak elő". A hatalom hallgatólagosan és artiku- láltan működő intézményein: bizonyos értékeken, normákon és attitűdökön keresztül a „békevállalás" vagy az „életfenntartás a háborúban" katonai logikájához kapcsolódva; és a média intézményein: a hírcsatornákon, a hírügynökségeken és a hollywoodi filmiparon keresztül a hiperreális területe megtelik folyamatosan változó képekkel és értékekkel, amelyek néhol ellentmondanak egymásnak, és elbátortalanítják a befogadót - a közönséget és a társadalmat. Az állandó késztetés, hogy valahogy „elmondják az igazságot" - és a folyamatos hivatkozás a „valósra", a „tényszerűre" - azt a benyomást kelti, hogy valahol viszont rejtett jelentés és egy másfajta, rejtett valóság létezik, amely a társadalom bizonyos részei számára nem elérhető. A 20. század technológiai áttöréseivel azonban a probléma nem az információ hiánya körül vetődik fel, hanem sokkal inkább az információáradat körül, amely minőségbeli aggodalmakat és ellentmondásokat vet fel. Az információ túlcsordulásával az a szükséglet, hogy bizonyos üzeneteket juttassanak el a közönséghez, két párhuzamos folyamatot indított be jelenkori társadalmunkban. Egyrészt a jelek, a szimbólumok és a „csomagolt", könnyen elérhető és befogadható információ jelentősége nőtt, másrészt az információ folyamatos áradása egyre több és gyorsabban érkező hírt és tényt generál - amely csupán a pontos csomagoláson és a gondos formai vonatkozásokon keresztül közvetíthető. Ezek a folyamatok eredményezték a spektákulum társadalmát és a hiperrealitást, amelyben a társadalmi 128 Külügyi Szemle
