Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete Az amerikai hadsereg sztorija Az amerikai kormány stratégiai kommunikációs rendszere volt a felelős azért, hogy Lynch hadifogoly mentőakcióját közvetítse, s ez számos intézménnyel összefüggésben működik. Az iraki hadműveletek kommunikálása érdekében, a Fehér Ház globális kommunikációs irodája létrehozta a CENTCOM-ot Jim Wilkinson, Dan Senor, Reed Dickens vezetésével és az információs részleg helyettes igazgatóságával, amelyek mindegyike együttműködik a brit Külügyi Hivatallal és 15 lélektani hadviselési csoporttal.55 Amikor az amerikai hírlapok és hírcsatornák „kormányzati tisztviselőkre" vagy „katonai forrásokra" stb. hivatkoztak az Iraki Szabadság hadművelettel kapcsolatban, az információ jellemzően ebből az információkezelési körből származott. Április 2-án Wilkinson a már korábban említett ötperces, szerkesztett videó segítségével tudósított Lynch hadifogoly megmentéséről, és közölte az újságírókkal, hogy lőtt és szúrt sebei vannak, hogy kórházi ágyán vallatták és megütötték, valamint hogy egy iraki jogász, Mohamed Odeh al-Rehaief életét kockáztatta, hogy értesítse az amerikaiakat Lynch fogva tartásáról, és végül ez vezetett a mentőakcióhoz.56 Az egész akció 25 percig tartott a tervezett 45 helyett, és amikor a mentés befejeződött, Joe Della Vedova, a légierő századosa, aki a levegőben követte a rajtaütést, azonnal felhívta őt (Jim Wilkinsont). Röviddel azután az elnököt és a védelmi minisztert szintén tájékoztatták. Április 3-án, a sztori közzététele után a Washington Postban Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Richard Myers tábornok, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke, sajtótájékoztatót tartott a mentőakcióról: „Természetesen hálásak vagyunk Jessica Lynch őrmester - helyesbítés - őrvezető briliáns és bátor mentőakciójáért, akit iraki erők tartottak fogva egy úgynevezett »kórházban«".57 Nem osztottak meg azonban semmilyen információt a sérülésekről, és így ebben az esetben a nem informálás egyértelműen megerősítésként hatott a sajtóra. A CENTCOM számos sajtóközleményt kiadott Lynch mentőakciójával és a mentés körülményeivel kapcsolatban, amelyek iraki ellenállásról tanúskodtak - az első időszakban a kórházon belül, majd a kórházon kívül: április 5-én Vince Brooks dandártábornok, a CENTCOM igazgatóhelyettese úgy nyilatkozott: „nem volt tűzharc az épületen belül, én mondom, de az épületen kívül - bejutáskor és kijutáskor - volt."58 Emellett a hadsereg következetesen „orvtámadás"-ként említette az 507. számú karbantartó századra mért nasziríjai rajtaütést, a sajtó számára valamiféle „tisztátalan", alávaló támadási módként tálalva a történteket, és így formálva a diskurzust. Később, amikor vizsgálatnak vetették alá az eseményekről és a sérülésekről szóló információkat, a hadsereg nem válaszolt részletesen, hanem hagyta, hogy a hírmédia fejlessze tovább a sztorit azokból az információszeletekből, amelyekhez hozzájutott. Miután az invázió befejeződött, és a BBC megkérdőjelezte a mentőakció sztoriját, a hadsereg közzétette, hogy vizsgálatot indít a nasziríjai „orvtámadás", Lynch megmentése és sebesülései körülményeinek kivizsgálására,59 de a korábban közzétett információkat nem cáfolták. 2010. tél 121
