Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Radó Nóra ellen dolgozik, vagy legalábbis a „kijózanodott szimulákrum" ellen;16 a válasz, vagyis a terrorellenes háború jelensége és későbbi háborúi, mint az afganisztáni és az iraki háború, inkább a szimuláció, megtévesztés gyakorlatának folytatásaként, valamint a hiperrealitásban megjelenő háború folytatásaként értelmezhető, amely már az öbölháború idején elkezdődött. „Mivel képtelen beteljesíteni képességeit a katasztrofális nukleáris háborúban, a szuperhatalmi hegemónia a szimulációhoz és a képek telematikus felügyeletéhez fordult, »feltartóztatva« a történelmi eseményt a hatalom virtuális gyakorlása által."17 Amikor George W. Bush 2001. szeptember 20-án a kongresszus együttes üléséhez intézett televíziós beszédében deklarálta a terrorellenes háborút,18 nem csupán az állandó háborút deklarálta, amely szemben áll a békét hangsúlyozó liberális értékekkel, de elkötelezettséget ígért egy új típusú háború iránt, amelyben a felügyelet, ellenőrzés és a média technikái kapják a legfőbb szerepet. Bush elnök bejelentésének segítségével a terrorellenes háborúnak legalább két oldalát lehet megmutatni. Egyrészt Baudrillard szerint a terrorellenes háborút elektronikus úton vívják, precíziós, távirányított fegyverekkel és megtévesztő stratégiákkal, amelyek csupán a hiperreális terében játszódnak le szimulációk segítségével, igazi politikai cselekvés nélkül. Vagyis valódi politikai folyamatok helyett a hatalom reprezentációja megy végbe, valamint a közönség/lakosság számára létrehozott politikai látványosságok fontosabbá válnak, mint a politikai tartalom. Másrészt a terrorellenes háború elindítása az állandó háború állapotának kinyilvánítását is jelenti, az állandó „éberség" állapotát a lehetséges terrorista cselekményekkel szemben - és így a társadalom állandó mobilizációjának szükségességét a háború nevében. Ez a két folyamat oly módon erősíti fel egymást, hogy a hatalom és a politika megkísérli a hiperrealitás hatásait csökkenteni a terrorellenes háborúról és a belbiztonság (homeland security) érdekében tett terrorellenes lépésekről szóló üzenetek állandó tömegmédián keresztüli közvetítésével. A társadalom állandó mobilizációjának szándéka és a terrorista cselekményekre való állandó készülés a „lehetséges" légkörét teremti meg, amely megfelelő talajt hoz létre a szimulációk számára. A lehetséges, jövőbeli terrorcselekményekre az Amerikai Egyesült Államok kormányának fel kell készülnie, és a felkészülés keretében állandóan tájékoztatják a társadalmat a lehetséges veszélyekről és a lehetséges következményekről hírcsatornákon vetített számítógépes szimulációk segítségével, a 9/11-es eseményekre mint végső példára és különféle elhárított terrorista merényletkísérletekre való folyamatos hivatkozással a „mi lett volna, ha..." diskurzusában. Ez a diskurzus megerősíti a hiperrealitás működését, mivel ezek az események a „valóságban" nem történnek meg, de valós jelek mutatkoznak a lehetőségükre, és ezek a feltételes módban zajló események keverednek össze a feltételezett következményekről szőtt fiktív víziókkal. Találunk néhány látható példát a terrorellenes háborút a kezdetektől elkísérő szimulációkra. Elsőként ott a bizonytalanság Oszama bin Laden rejtekhelyéről, majd később 110 Külügyi Szemle
