Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete Radó Nóra talán azért szeretnénk csupán megismerni az igazságot, mert annyira nehéz elképzelni meztelenül." (Baudrillard) „Az igazság mindig hősiesebb, mint a felhajtás" (Jessica Lynch) „Hat sérült egy bagdadi robbantásban", „Burma katonai vezetői lemondanak", „A növekvő erőszak ellenére biztató trendek Afganisztánban", „Eszak-Korea a színfalak mögött" - szalagcímek a CNN honlapjáról: tömör, tényszerű információk a világ minden tájáról. Olyan tájakról, népekről vagy épp történelmükről és kultúrájukról, amelyekről létezik egy mindenki által elfogadott közös tudás, a kommunikációhoz szükséges közös háttér. Ezzel egyidejűleg azonban ott munkálkodik a bizonytalanság nyugtalanító érzése - annak bizonytalansága, hogy ismerünk valamit, miközben nem ismerjük, hogy a világ egy karnyújtásnyira van, viszont úgy formálva, hogy beférjen a média kínálta keretek és így az „átlagemberek" szobáinak falai közé. Vajon mennyiben „valóságos", mikor a CNN több szemszögből, kerekasztal-beszélgetéseken és riportokon keresztül, 24 órán át közvetíti az iraki háborút? Vajon mennyiben közvetíti a „valóságot" egy Jessica Lynch közlegény történetét feldolgozó BBC-dokumentumfilm? Másrészt - tekintve a háborús konfliktusok „igaz történeteken alapuló" dokumentumdráma formájában elkészített fiktív reprezentációját - mennyiben tekinthető fikciónak, mikor William James szakaszvezető az Iraki Szabadság hadművelet keretében bombákat semlegesít A bombák földjén című, Oscar-díjas produkcióban? Miközben a mindennapokban éles határvonal húzódik valóság és fikció között, mivel a különbségtétel képessége az épelméjűség kritériumaként aposztrofálódik, a fentebb felsorolt médiareprezentációk esetén ezek a határok elmosódnak, esetenként szabályosan felszámolódnak. Elemzésemen keresztül azt szeretném megmutatni, hogy a tömegkommunikációnak hatalma van különféle diskurzusokat létrehozni, amelyeken keresztül a „valós" események referenciáit és a fikcióábrázolás elemeit elnyeli egy új dimenzió, amely a fikció és valóság határán bontakozik ki, ugyanakkor a posztstrukturalista nézetek szerint túl is lép rajta, és elmossa a kettő közti képzeletbeli határvonalat. Ezt az új teret nevezte a francia kultúrfilozófus, Jean Baudrillard 102 Külügyi Szemle
