Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Valki László: Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről
Válaszolhatott volna másként Hága? Összegzés Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy az önrendelkezési jog tartalma a múlt század hetvenes-nyolcvanas évei óta nem módosult, és ezen a helyzeten Koszovó függetlenné válása sem változtatott. A nemzetközi jogban így továbbra is érvényes az a szokásjogi norma, amely szerint csak az elnyomott népek élhetnek egyoldalúan az önrendelkezési jogukkal, és ők is csak a korábban megvont tagköztársasági - és nem tartományi - határok között. Tartja magát az a norma is, amely szerint a külső erőszakos beavatkozás eredményeként létrejött függetlenség nem ismerhető el. Azok a soknemzetiségű államok, amelyek továbbra is tartanak a szeparatizmustól, mindmáig elutasítják a területükön élő különböző etnikumok vagy vallási csoportok önrendelkezési jogát. Vagy, mint láttuk, kijelentik, hogy népeik éppen saját államuk keretei között kívánnak élni önrendelkezési jogukkal. Ezek után mit tehetett volna a Nemzetközi Bíróság? Megállapíthatta volna, hogy az önrendelkezési jog - korlátozott volta miatt - nem terjed ki a koszovói népre, amely ezek szerint jogellenesen alapította meg saját független államát? Tudtára adta volna a nemzetközi közösség 69 államának, hogy egy jogellenesen létrejött államot ismert el, és ezzel beavatkozott a Szerb Köztársaság belügyeibe? Kijelentette volna, hogy az 1244- es számú BT-határozatnak az a rendelkezése, amely Jugoszlávia területi sérthetetlenségére vonatkozott, ma is kötelező norma, míg a másik, a tartomány státusának átmeneti jellegéről szóló már nem? Figyelmen kívül hagyta volna azt a tényt, hogy maga a koszovói nemzetgyűlés sem hivatkozott az önrendelkezés jogra? Azt javasolta volna, hogy Koszovóban állítsák helyre a két évvel korábbi status quót? Ezekre a kérdésekre nem lehet igennel válaszolni. Ezért állítottam azt ennek az írásnak az első részében, hogy a hágai bírák a Közgyűlés kérdésére nem fogalmazhattak volna meg a mostaninál jobb választ. Egyrészt azért, mert ha egy ilyen súlyú konfliktusban a nemzetközi közösség ennyire megosztott, akkor kizárólag politikai döntés születhet, azt pedig nem a bíróságnak kell meghoznia. Ráadásul ennek a konfliktusnak egy korábbi szakaszában már született politikai döntés, mégpedig a legmagasabb szinten, a Biztonsági Tanácsban. Másrészt a bíróságnak nem álltak rendelkezésére olyan nemzetközi jogi normák, amelyek alapján nyugodt lelkiismerettel foglalhatott volna állást. Éppen azoknak a szokásjogi normáknak nem volt a birtokában a hágai testület, amelyek az önrendelkezési jog egyoldalú érvényesítésére vonatkoznak. így nem meglepő, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság Koszovó ügyében olyan véleményt fogalmazott meg, amely első látásra mintha elismerte volna a függetlenség kikiáltásának jogszerűségét, miközben a „beavatottak" számára világos volt, hogy nem ezt tette.34 2010. tél 59
