Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Valki László: Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről
Válaszolhatott volna másként Hága? Ez azonban csak részben sikerült. Kiderült ugyanis, hogy a szerbbarát politikát folytató Oroszország nélkül a válság nem rendezhető. így alakult ki az a figyelemre méltó helyzet, hogy a koszovói háború második szakaszában már Csemomirgyin orosz miniszter- elnök közvetített a szemben álló felek között. A tárgyalások alatt kiderült, hogy nemcsak Belgrád, hanem Moszkva is ragaszkodik a Koszovó feletti szerb szuverenitás fikciójának fenntartásához, és abból semmilyen körülmények között nem hajlandó engedni. Ilyen körülmények között az észak-atlanti szövetség hatalmai nem tehettek más, mint hogy belemenjenek abba a kompromisszumos megoldásba, amelyet az előbbiekben vázoltam. Diplomaták és nemzetközi jogászok bizonyára sokat csiszolhattak volna még a BT- határozat szövegén, az érintetteket azonban sürgette az idő. A NATO tényleg szerette volna mielőbb abbahagyni Jugoszlávia bombázását, amely már-már annak létét fenyegette, Oroszország pedig nem látta volna szívesen az észak-atlanti szövetség szárazföldi haderőinek tervezett megjelenését a magyar határoktól délre fekvő területeken.29 Azzal egyébként, hogy Moszkva elfogadta a Koszovó későbbi függetlenné válására utaló kitételeket is, az oroszok némiképp elengedték Milosevic kezét. A szerb diktátor abban reménykedhetett, hogy Oroszország azért továbbra is vétót emel az önállóság ellen. Milosevic csak részben tévedett. Neki a következő esztendőben már távoznia kellett ugyan a hatalomból, Oroszország azonban később sem volt hajlandó megszavazni Koszovó függetlenségét. Ennek számos oka lehetett. Mindenekelőtt az a tartós félelem, amely a soknemzetiségű Oroszországban a koszovói precedenssel kapcsolatban kialakult. (Igaz, ez nem feltétlenül tükröződött az ottani hivatalos nyilatkozatokban. Moszkva például arról tájékoztatta a bíróságot, hogy „az Orosz Föderáció népei önrendelkezési jogukat köztársaságok, autonóm területek, valamint nemzeti-kulturális autonómiák révén gyakorolják. Oroszország annak az egységes államnak a látványos példája, amelyen belül különböző népek és etnikai csoportok békésen élnek egymás mellett... [Ujgyanezeket az elveket kell alkalmazni más országok esetében is... Koszovó helyzetének megítélésével kapcsolatban mindig ebből indultunk ki."30) Az orosz elutasításban szerepet játszhatott az is, hogy 2001 után súlyosan megromlott az amerikai-brit kettős és Oroszország közötti viszony. Az oroszokat visszaszorítani próbáló, neokon beállítottságú Bush-adminisztráció aligha számíthatott annak a Putyinnak a támogatására, aki az elődjénél is többet akart tenni a régi nagyhatalmi státus visszaállítása érdekében. Jól kivehető volt az is, hogy számos állam - köztük Kína, India, Brazília, Spanyolország, Románia, Szlovákia, Görögország, Spanyolország, Izrael - sem nézné jó szemmel egy jogi vagy politikai precedens létrejöttét. Figyelemre méltó tény, hogy ekkor már régóta senki sem beszélt - legalábbis hivatalosan - Koszovó önrendelkezési jogáról. 2008-as függetlenségi nyilatkozatában maga a pristinai nemzetgyűlés sem hivatkozott az önrendelkezési jogra,31 és a Koszovót elismerő 69 állam egyike sem állította azt, hogy az ottani nép önrendelkezési jogát ismerte volna el. Az utóbbiak egyszerűen kijelentették, hogy önálló államként ismerik el a Koszovói Köztársaságot. 2010. tél 57
