Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Tóth Erika: A "weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai
A „weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai Lengyelország Németországban olyan partnerre talált, amelyik segítette a nyugati integrációjában, de más szövetségest is keresett: a gyors NATO-csatlakozás ügyében az Egyesült Államokra számíthatott, és abban bízott, hogy az EU-csatlakozáshoz Németország legfőbb partnerét, Franciaországot is sikerül megnyernie. Az együttműködés segített a hatalmi aszimmetria kezelésében: Franciaország bevonása révén csökkentek a lengyel félelmek Németország esetleges dominanciájától. Varsó németországi kapcsolatait a szoros német-cseh, német-magyar kapcsolatokhoz hasonlóvá akarta tenni. Abban is bízott, hogy megélénkülnek a lengyel-francia történelmi, kulturális kapcsolatok. Távlati célja volt, hogy a német-lengyel kapcsolatokat intenzitásban, stabilitásban az Elysée-szerződésben rögzített német-francia kapcsolatok szintjére emelje, és megszűnjön az egyenlőtlenség Németország nyugati és keleti szomszédjával fennálló kapcsolatai között. Varsó európai szinten a kelet- közép-európai országok informális szócsövévé szeretett volna válni. Számára az együttműködés tökéletes eszköznek látszott európai pozíciójának megerősítéséhez és ahhoz, hogy hídszerepet töltsön be a nyugati és a transzatlanti struktúrák között. Eredmények és kihasználatlan lehetőségek A weimari háromszög eddigi fejlődése három szakaszra osztható: 1. 1991-től 1997-ig, az amszterdami szerződés aláírásáig és a luxemburgi EU Miniszteri Tanács 1997. decemberi határozatáig, amikortól Lengyelország hivatalosan az unió tagjelöltjévé vált. 2. 1998-tól 2004-ig, az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésétől azok befejezéséig. A hivatalos találkozók gyakorisága ebben a szakaszban volt a legnagyobb.7 3. 2004. május 1-jétől, Lengyelország teljes jogú EU-tagságától napjainkig, amikor is körvonalazódni látszik egy újabb, intenzívebb szakasz kezdete. A gyakorlatban a politikai szerepe a következőkben nyilvánult meg: • Elsősorban hatásos lobbieszköz volt a lengyel euroatlanti integrációhoz (NATO-, majd EU-tagság, Lengyelország biztonságát a NATO garantálja, Oroszországgal szemben is).8 • A bizalomépítés eszköze volt Párizs, Bonn és Varsó között. Németország új keleti politikája, amely a szabaddá vált kelet-európai államokat az EU-ba kívánta bevezetni, csak úgy lehetett sikeres, ha Párizs maga is együttműködik a cél érdekében. • Lengyelországnak védelmet biztosított az ellen, hogy Németországgal szemben ki legyen szolgáltatva. • Sikeréhez hozzájárult az informális egyeztetési keret, az a szabadság, amely abban rejlett, hogy döntési kényszer nélkül lehet konzultációt folytatni. 2010. tél 29
