Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kőrösi István: Közép-Európa helye a nemzetközi (európai) gazdasági, pénzügyi és innovációs folyamatban
Körösi István nehézségei és költségei miatt Németország - a külkereskedelmi és tőkekapcsolatok bővítése ellenére - egyre óvatosabban, alaposan mérlegelve kezeli gazdasági kapcsolatait a visegrádi országokkal. Kelet-Közép-Európa - szerves régió nem lévén - nem elég vonzó Nyugat-Euró- pának. A visegrádi országok az EU és a Nyugat térségi stratégiáiban a vasfüggöny lebontása után és az integráció kibővülésével hátrább sorolódtak, regionális stratégiai fontosságuk a gazdasági problémák miatt nem nőtt, hanem csökkent. Ennek legfontosabb okai a következők: 1. Kelet-Közép-Európa nem válságrégió, amellyel stratégiailag kiemelten foglalkozni kellene, 2. nincs stratégiailag fontos nyersanyaga, energiaforrása, 3. a piacgazdaságra való áttérés nyomán az EU és a Nyugat „mindent" megkapott. A kelet-közép-európai országok rendszerváltás utáni legfontosabb gazdaságpolitikai intézkedései voltak: a külkereskedelem és a tőkemozgások liberalizálása, a piacok megnyitása és az árak felszabadítása, a korábbi állami tulajdon gyors, olcsó privatizálása, döntően külföldi tulajdonú vállalatok kezébe juttatása. Az EK örült Európa kettéosztottsága megszűnésének, a vasfüggöny lebontásának, a béke osztalékának, amelynek haszonélvezőjévé vált, de a rendszerváltás terheit, költségeit a rendszerváltó országoknak kellett állniuk. A gazdasági helyzet alakulásának fő jellemzői Közép-Európában 1990 és 2010 között Közép-Európa 1 036 052 km2-es területén a népesség 1990-ben 158,8 millió főt tett ki, 2010-re 164,1 millió főre emelkedett (lásd az 1. táblázatot). Ez húsz év alatt 3,3 százalékos növekedést jelent. Az elmúlt húsz évben Közép-Európában egyedül Magyarországon csökkent a népesség, több mint 550 ezer fővel, s 2010 folyamán várhatóan tízmillió fő alá esik. Meglepő módon 1995 után Lengyelország népessége is csökkenni kezdett. Az 1995-2010-es időszakban Csehország és Szlovákia lakosságának száma stagnált, Szlovéniáé minimálisan emelkedett. Közép-Európa nyugati felében mindenütt népességnövekedés mutatkozik, a legnagyobb mértékben Svájcban, ahol a jelentős bevándorlás nyomán 1990 és 2010 között több mint egymillió fővel nőtt a népesség, 7,8 millió főre (ez 15 százalékos növekedés). Arányát tekintve jelentős a népességnövekedés Ausztriában is, az elmúlt húsz év alatt csaknem tíz százalék, ami 700 ezer fős többletet jelent. Németország népessége 1990-2004 között 78,5 millióról 82,5 millió főre nőtt, azóta 2010-ig 81,8 millió főre csökkent. Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) terén vásárlőerő-paritáson számítva 2008-ig a visegrádi térség és Szlovénia felzárkózási tendenciát mutatott, ugyanakkor Németország, Ausztria és Svájc előnye az EU-27-ek átlagához képest mérséklődött, de így is jelentős. 2008-ban az egy főre jutó GDP az EU-27-ek átlagát száznak véve Svájcban 140,7 volt, Ausztriában 123,5, Németországban 115,6. Ausztria már az 1990- es években megelőzte az újraegyesítés miatt meggyengült fajlagos fejlettségi mutatók66 Külügyi Szemle
