Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kőrösi István: Közép-Európa helye a nemzetközi (európai) gazdasági, pénzügyi és innovációs folyamatban
Körösi István évszázadokig a külső meghatározottság, a Habsburg, a Porosz, majd Német és Orosz Birodalom alá vetettség determinálta. Kelet-Közép-Európa sorsára és országainak máig tartó identitáskeresésére vagy éppen nagyon is hangsúlyozott nemzeti identitására a térség országaiban az évszázadokig uralkodó birodalmakból való kiválás, illetve felbomlásuk következményei, majd mindkét világháború után a nagyhatalmak által diktált békefeltételek és rendszermeghatározottság nyomta rá bélyegét. A kulturális nemzettudat, nemzet és állam viszonya, a történelmi múlt öröksége és hatása a jelenre, a vallási, etnikai, nyelvi, civilizációs tényezők, a történelmi sorsfordulók hatása és feldolgozása, a szomszédokhoz való viszonyulás mind-mind identitásformáló tényezők és egyben fontos alakítói a külpolitikai és biztonsági stratégiáknak. Ez utóbbiak viszont az integrációba való bekapcsolódást és a regionális kötődések, kapcsolatok rendszerét nagymértékben befolyásolják. A nemzeti identitások és a külpolitika összefüggésrendszerérői, szerepéről Közép-Európában1 és a külpolitika-elemzés elméleteiről, szempontjairól és elemzési módszereiről“ átfogó, mély elemzést nyújt Kiss. J. László. Közép-Európa gazdasági fejlődésében a második világháború után hármas dezintegráció következett be: 1. elszakítás a nyugat-európai fejlődéstől, 2. a térségen belüli dezintegráció, mivel a kis KGST-országokat Moszkva sugaras szerkezetben bilaterálisán magához kapcsolta, 3. a belgazdaság elszakítása a külgazdaságtól, az állami külkereskedelmi monopóliumok, a szakosított külkereskedelmi vállalatok és a kötött devizagazdálkodás, a konvertibilitás hiánya révén. Mindez súlyos következményekkel járt: Nyugat-Európa függetlenítette magát Közép- és Kelet-Európától, Közép-Európa keleti részében technológiai lemaradás, krónikus tőkehiány alakult ki, az 1960-as évek végétől, az 1970-elejétől felemás, torz, hitelekkel finanszírozott modernizációt hajtottak végre, amely adósságcsapda kialakulásához vezetett. A kelet-közép-európai országok közül Magyarország és Lengyelország valósította meg a legnagyobb mértékű nyitást az 1970-es évek elejétől a Nyugat felé, de ennek a nyitásnak a sajátossága, hogy importalapú volt és a hiányzó fejlett technika megszerzésére törekedett. Az import növekedését ezek az országok nem tudták exporttal ellentételezni, s a technikaimport sem vezetett olyan exportkapacitások létrejöttéhez, amelyek bázisul szolgáltak volna az exportbevételek arányos növeléséhez. így mindkét ország nagyarányú külföldi forrásbevonáshoz folyamodott. Csehszlovákia ezt elkerülte, viszont műszaki lemaradása az EK-hoz képest felgyorsult. Közép-Európa keleti része nem tudott szerves régióvá válni a KGST-ben, mivel a kis KGST-országokat a Szovjetunió nyersanyag- és energiaszállításaival és késztermékeik fő felvevőpiacaként magához kapcsolta és az erőltetett nehéziparosítás nyomán párhuzamos gazdasági szerkezetek alakultak ki. A kelet-közép-európai országok külkereskedelmüknek a két világháború között 11-12 százalékát bonyolították le egymással, ez 64 Külügyi Szemle
