Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lehoczki Bernadett: Spanyolország Latin-Amerika-politikája
Lehoczki Bernadett Spanyol-latin-amerikai kapcsolatok az 1990-es években: a „reconquista" korszaka A hidegháború végét követően a spanyol-latin-amerikai kapcsolatok új szakaszba léptek, ami korábban nem tapasztalt közeledést hozott. Az 1990-es évtized eleje Spanyol- ország és a latin-amerikai országok számára egyaránt a marginalizáció, a perifériára szorulás elkerüléséről szólt: az egymásra tekintés e törekvés fontos eszközéül is szolgált. Ebben az időszakban mindkét félnek - Spanyolországnak és Latin-Amerikának is - érdekében állt, hogy kapcsolataikat szorosabbra fonják. Spanyolország, egyetlen olyan európai országként, amelynek - még ha csak retorikájában is, de - volt Latin- Amerika-politikája, fontos külső szereplőként igyekezett megjelenni a térségben, ami uniós pozícióját is erősíthette; a latin-amerikai országok világgazdasági integrációjához és erősödő multilaterális aktivitásához pedig jól jött az egykori anyaország partnersége. Az 1990-es évek elején a spanyol külpolitika tengelyeit az Európai Unió, Latin-Ame- rika és a mediterrán térség adta, kiegészülve bilaterális kapcsolatokkal (pl. Franciaország, Németország, Portugália vagy Marokkó). Ezen irányok közül egyedül az EK/EU élvezett állandó, folyamatos figyelmet, a többi esetben változó intenzitású érdeklődés volt tapasztalható az évtized folyamán.6 Latin-Amerika esetében a kilencvenes évek legelején az intézményi építkezés kapott komoly lendületet, majd az évtized második felében a gazdasági kapcsolatok nyertek prioritást. Véletlen, de feltétlenül a spanyol külpolitikának kedvező egybeesés volt az amerikai kontinens felfedezésének ötszázadik évfordulója 1992-ben. Az ünnepségsorozat kitűnő lehetőségként szolgált a Franco-éra rossz emlékű, atyáskodó hangvételének „hivatalos" lecserélésére: a „Latin-Amerika felfedezésének 500. évfordulója - a két világ találkozása" ünnepségsorozatnak már az elnevezése is az egyenlő, partneri viszony felépítésére utalt. A spanyol előkészületek 1981-ben indultak, nemzeti bizottságok segítségével szervezték a megemlékezést és igyekeztek feléleszteni a közös történelmi múlt és sors szülte ibér-amerikai identitást.7 Az Ibériai-félsziget és Latin-Amerika kapcsolatrendszerének máig fontos keretét adja az ibér-amerikai csúcstalálkozók rendszere. Az egyértelműen spanyol indíttatású kezdeményezés első találkozóját huszonegy ország részvételével, 1991-ben rendezték meg a mexikói Guadalajarában. Az itt elfogadott nyilatkozat tartalmazza a „párbeszéden, együttműködésen és szolidaritáson alapuló egységet", hangsúlyozza a béke, a társadalmi jólét és igazságosság elveinek tiszteletben tartását, a konkrét célokat pedig három fejezetbe - a nemzetközi jog érvényessége, a gazdasági és szociális fejlődés előmozdítása, illetve oktatás és kultúra - foglalták.8 Az azóta is évente, állam- és kormányfők részvételével megrendezett találkozók állandó fórumot biztosítanak az egyes nemzetközi ügyek megvitatásának, a közös érdeklődésre számot tartó kérdések átbeszélésének. 178 Külügyi Szemle
