Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai A visegrádi csoport szempontjából a Keleti Partnerség politikájának jelentősége abban rejlik, hogy az EU, Oroszország és a szomszédpolitikai „hatok" egy földrajzilag összefüggő gazdasági erőteret alkothatnak, amelyben a biztonságpolitika és az energiaellátás követelményei megkívánják, hogy az együttműködésben valamilyen formában Oroszország is részt vegyen. Egy ilyen fejlődés gyengíthetné Varsónak a német-orosz kapcsolatokkal szembeni fenntartásait, továbbá a V-4-ek többi tagjának lehetőséget ad a legnagyobb szénhidrogén-hatalom és biztonságpolitikai tényező Oroszország valamilyen formában történő bevonására, azaz egy hatalmas kooperációs térség kialakítására és ezen keresztül az Oroszország-politikák hatékonyabb összehangolására is.41 Mindez jól mutatja, hogy a közép-európai együttműködés napirendje nem csupán a régión belüli együttműködés, hanem az EU keleti környezetének alakítása, a wider Central Europe programja. Közép-Európa és Magyarország Közép-Európa a változó (elképzelt) terek és a változó funkciók Európája, amelyet időről időre újra és újra meg kell határozni. Közép-Európa a 21. század elején is az energiabiztonságtól a közlekedéspolitikáig terjedő különböző funkcionális politikák és a megszervezendő terek metszéspontját jelenti, amelyet a mindenkori magyar külpolitikának is meg kell határoznia. Annál is inkább, mivel a magyar külpolitika első koncentrikus köre az a közép-európai dimenzió, amelyben egyszerre van jelen a szomszédságpolitika, a nemzetpolitika, a térségi politika és az uniós politika, a térségi (territoriális) és funkcionális tényezők kölcsönhatása. Közép-Európa minden érintett ország számára egy olyan elképzelt térség, amelyben az objektív adottságok és a külpolitikai célok egyensúlyát kell megalkotni. Magyarország szerepe Közép-Európában „összekötő kapocs" az északi és dél-délkeleti Európa között, észak-déli közlekedési folyosó, a Nabucco-vezeték és a Déli Áramlat térsége, a Duna-stratégiában meghatározó délnémet, bajor és baden-württembergi gazdaságokkal való együttműködés színtere, számos egymás erősítő és átfedő projekt stb.42 Mindez már önmagában is hozzájárul ahhoz, hogy a térség ne csupán a biztonság „fogyasztója", hanem annak termelője is legyen, lehetőséget adva a magyar külpolitika mozgásterének és kiszámíthatóságának növelésére. Ezen a területen egyszerre vannak jelen a politika két- és sokoldalú, nemzeti és regionális, állami és transznacionális, funkcionális és etnikai folyamatai. 2011-ben az egymást követő magyar, majd lengyel uniós elnökség egyedülálló alkalmat kínál arra, hogy a magyar külpolitika Közép-Európát, annak keleti részét a magyar-lengyel kapcsolatok tengelyében újra meghatározza,43 s az unió figyelmét is ráirányítsa egy olyan térségre, amely a globális pénzügyi és gazdasági válság után újra Európa dinamikusan fejlődő térsége lehet, és a Keleti Partnerséggel az integrációnak is újabb lendületet adhat. 2010. tavasz 59
